Sziasztok!:) Meghoztam az első részt, nem szeretném meghatározni,hogy hány komi után hozom az új részt, legalábbis egyenlőre nem, ha nem jön akkor magamnak fogom írni ezt a sztorit és csak én fogom látni:) Komizzatok,iratkozzatok fel és pipázzatok :) <3 x
Tükör előtt állva nézegettem a ruhámat. Nem tetszik. Sajnos az a baj,hogy nem a nadrág és a felső.. hanem az aki benne van. Én.
Augusztus közepe van. Már nincs annyira meleg, itt Londonban. Megbeszéltem a legjobb barátnőmmel egy mozit mára. Félhétre jönnek ide, és innen indulunk is.
Elővettem a telefonomat és megnéztem,hogy hány órára jár az idő. Negyedhét van. Megigazítottam a hajamat és a sminkemet,majd letotyogtam a nappaliba.
-Olyan nehezen telik az idő-vettem egy mély lélegzetet.
-Nem kell sehova se sietni-mosolygott anyu-Gyönyörű vagy-nyomott egy puszit a hajamba.
Annyira nem szeretem amikor valaki azt mondja rám,hogy szép vagyok,mert tudom,hogy nem igaz, és csak azért mondják,hogy nekem ez jól essen, de sajnos senkinek sem tudok hinni. Ez már rég el van szúrva.
-Igen,persze-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Istenem Olivia, legalább megköszönnéd, miért mond egy ember ilyet ha nem igaz? Legyen már egy csöppnyi önbizalmad.
Az az ami nekem nincs. Önbizalom. Higgy magadban,hogy sikerülni fog. Persze,miért is ne. Csak kár,hogy ez nem igaz. Már megszoktam,hogy reménytelen vagyok, mondanám,hogy boldogtalan is, de itt a családom, a húgom és az öcsém, akik szeretnek engem, és a barátaim. Ők tesznek engem nap,mint nap boldoggá. Már csak egy ember hiányzik az életemből. Aki sosem lesz a része.
Felkaptam a csengetésre a fejem és már mentem is ajtót nyitni.
-Szia-öleltem meg.
-Akkor indulhatunk?-mosolygott.
-Igen, persze.
Bezártam magam után az ajtót és elindultunk. Egy picit hideg volt. Összekulcsoltam magam előtt a kezem és elkezdtem vacogni.
-A francba, nem tudtam,hogy ilyen hideg lesz-mondta Hanna.
-Én igen.
-Igen mert neked időjárás jelentő az anyád-duzzogott.
Én csak ráhagytam és mentem előre. Szótlanul mentünk a mozi felé, hajamat fújta a szél, elvoltam azzal,hogy néztem a felhőket ahogy haladnak. Olyan fura, kiskoromban azt hittem,hogy a felhők nem mozognak és habból van. Aztán felvilágosítottak,hogy ez nem így van.
-Basszus Olivia.
Olyan idegesen mondta,hogy azt hittem,hogy valami baj van. Megijedtem. Egy helyre pillantott én pedig nem tudtam,hogy mi a franc van.
-Ella, mi a baj?-rázogattam.
-A-Az ott Liam Payne?-nézett tátott szájjal és egy emberre mutatott.
-Á, én nem hiszem-mosolyogtam-Gyere menjünk-húztam magammal de ő nem akart jönni. A lába belegyökerezett a talajba.
-Én odamegyek, Oli, most mi van, ha például tényleg ő az és mi meg már erre a pillanatra várunk körülbelül 4 éve. Londonban élünk és még csak Harryvel találkoztunk a többiekkel meg csak koncerten ezer méterre tőlük. Elment az eszed? Én odamegyek, ha nem jössz akkor is-hadarta el idegesen-Nézd meg már ott egy csomó lány, Oliiiiii.-visítozott.
Ella elindult én pedig csak lassan,behúzott nyakkal utána mentem. Egyszerűen nem akartam elhinni,hogy ez tényleg igaz. A sírás fojtogatott. Ő volt az. Már tisztán láttam. Ő, aki nem is ismer engem még is annyi csalódást okozott már. Ez teljesen röhejesen hangzik, de így van.
Egy fekete melegítőnadrágot és egy ugyanolyan színű Adidas pulóvert viselt, fehér cipővel. Kiegészítőként egy fekete piros mintázatú snapback volt rajta. Szívdöglesztő.
Mindenki ott beszélgetett vele én pedig csak ott álltam, megnyikkanni nem tudtam. Valahogy még mindig nem bírtam felfogni,hogy ő az.
-Ella, Ella-ütögettem a vállát.
-Mi az???-kérdezte idegesen.
-Csípj meg.
-Mi?
-Csak csípj meg, elakarom hinni,hogy most nem csak álmodok.
Ella megcsípett én pedig felszisszentem. -Nem ilyen erősen gondoltam-motyogtam szinte magamnak,hisz akkor már Ella ott volt Liam mellett és fényképet csinált vele. Lefogjuk késni a filmet. Nem, ezt nem hiszem el. Itt áll előttem Liam Payne és én attól rettegek,hogy elkésünk. Persze, ez is csak én lehetek.
Egyszerűen nem bírtam odamenni hozzá. Próbáltam lenyelni a gombócot ami a torkomban volt és majdnem megfojtott de nem bírtam. Liam rámpillantott. Szégyenlősen lehajtottam a fejem és a kezemet kezdtem el birizgálni. Miért nem szólalok már meg? És ő miért néz engem? Felnéztem rá. Épp megakartam szólani,mikor Ella megtette helyettem is.
-Figyelj Liam,-kutakodott a táskájában közben káromkodott Liam csak elnevette magát a bénaságára, én is felkuncogtam a többi lány pedig csak ugrándozott meg nevetgélt összevissza, nem sokan voltunk már-Na,ez pár twitteres neve, aki szinpatikus kövesd be légyszi-mosolygott-Vagyis ha lehet mindenkit-magyarázott. Egy picit túlpörgött. Azt hittem elfog ájulni.
-Khm, Ella, lekéssük a filmet-súgtam oda neki mire Liam újra rámkapta a tekintetét. Elmosolyodott. Meghallotta. Szégyenlem magam, de miért? Lehajtott fejjel elmosolyodtam.
-Igaz is, menjünk. Szia Liam-nyomott egy puszit az arcára. Hogy merte meg?
-Oli, te nem adsz puszit Liamnek?-kérdezte El.
A szívem zakatolt. Azt hittem,hogy egy mesében vagyunk. Rákvörös arccal néztem a barátnőmre aztán rá, Liamre. Miért adnék neki puszit?Mi vagyunk mi? Régi spanok? Megpróbálom.
-Öhm..-ennyi jött ki a számon. Közelebb lépkedtem Liamhez, lábujjhegyre álltam és egy apró puszit nyomtam borostás arcára. Nem tudom meddig tarthatott de nekem úgy tűnt,hogy le van lassítva az egész. Egy örökké valóságnak éreztem.
Még egyszer hátranéztem, és reméltem,hogy ő is engem fog nézni, de nem. Kétségbeesetten mentem előre és El beszámolóját hallgattam Liamről. Persze. Pont mi találkoztunk vele, én ezt még mindig nem hiszem el, mondjuk Harryvel már többször is összefutottunk de az nem tűnt ennyire lehetetlennek,mint ez az eset. Olyan sírhatnékom van. Ez nem is velem történt meg, ez tuti csak egy álom. Mikor ébredek fel?
-De jó lett ez a kép, azta-nézte a telefonját nyitott szájjal.
-Milyen kép?-mosolyogtam.
-Ez-tolta elém a képernyőt.
Én és Liam. A Converse cipőm eleje behajlik miközben próbálok magasabb lenni,hogy megtudjam puszilni. Hajamat a szél fújja, Liam pedig csak mosolyog.Ennyire nem vettem észre,hogy lefotózott? Teljesen kizártam a külvilágot. Nekem ez rohadt sokat jelentett, neki pedig szinte semmit.
Ránéztem az órámra és elkönyveltem magamban,hogy hiába mindennek. Ezt a filmet már lekéstük.
-Állj-mondtam. Ella megállt. -Már lekéstük a filmet. Majd jövünk 20.-án a This Is US premierjére. Menjünk haza, amúgy sincs most kedvem horrort nézni-mondtam.
-Oké, kiakarom írni twitterre és facebookra,hogy találkoztam Liammel, ja és a képet is ki kell posztolni-visítozott és ugrándozva elindult. Felnéztem az égre,egy esőcsepp hullott rá az arcomra. És azzal a lendülettel egy könnycsepp is legördült az arcomon.
