9.rész - Maradj*

 Hali. Hú hát jó rég nem hoztam már új rész de itt vagyok szóval hajrá, jöhetnek a komik meg minden :) Jó olvasást. Puszi x

 2013. szeptember 1.,Vasárnap

Nem tudom hány nap telhetett el, nem számoltam, csak éreztem,hogy akármennyi is volt egy kis részem belehalt a hiányba. Egyszerűen fuldokoltam,hiányzott a gyönyörű barna szeme, borostás arca és ajkai. Nem hívott, nem történt semmi és ezt nem tudom mire vélni. Persze a legjobb barátnőmnek elmondtam mindent, aki csak annyit mondott,hogy tuti teljesen belém van zúgva de ez ennél bonyolultabb. El sosem volt egy komoly ember, mindent elviccelt én pedig pont az ellenkezője vagyok, úgy értem én sem vagyok az a komoly ember, imádok nevetni, viccelődni,de egy ilyen dolgot százszor átgondolok,mert kell. Ez nem úgy működik,hogy az egyik pillanatban megcsókol a másikban pedig mintha nem is léteznék. Egyszerűen nekem ez túl sok. Mindig is túlzottan komolyan vettem,hogy az emberek hogyan viselkednek velem,már tudom,hogy mikor haragszanak rám, mikor csalódnak és mikor nem érdeklem őket. Ő elhanyagol.

Napok óta szinte csak otthon ültem és ki sem mozdultam a házból. Szeptember van, valakinek az iskola kezdődik, valakinek a munka, és valakinek a semmit tevés. Nekem a munka ugyanis tánctanár lettem. Igen, kiskorom óta ez az álmom és teljesült. Nem értem meg magamat, hogy miért? Napokat sírok, pedig átkozottul szerencsés ember vagyok. Hány embernek adatik meg az,hogy 16 évesen ott hagyja az iskolát csak azért,mert végre azt csinálhatja amit mindig is akart? Ezerből egynek és még így is keveset mondtam. Rengeteg embert ismerek, rengeteg videóban szerepelek, teljesült az egyik álmom, ám még sem vagyok boldog,mert az akire vágyom, akit szeretek, ő nem lehet az enyém.

Felöltöztem, kisminkeltem magam és megcsináltam a hajamat. Fogalmam sem volt,hogy mit fogok ma csinálni de tudtam,hogyha ez így fog tovább menni akkor nem lesz jó vége. Felkapcsoltam a tévét, odakapcsoltam az MTV-re ahol John Newman Love me again c. dala szólt. Sírva borultam a földre,ahogy elöntöttek az emlékek.

Amint vége lett megcsörrent a telefonom. Liam neve volt a kijelzőn. Furán éreztem magam. Először a dal, aztán pedig Liam. Egy egészen kevés pillanatig gondolkodtam,hogy felvegyem-e a telefont, de nincs okom nem felvenni, de talán még is van. Haragszom rá,mert nem hívott, nem keresett, semmit nem hallottam felőle szinte 1 hétig. Tudom ez nem annyira sok, de azok után ami történt igen is az. Végül nem fogadtam a hívását. Kíváncsi voltam,hogy próbálkozni fog-e még. Leültem a kanapéra,lekapcsoltam a tévét és néztem előre, a csendben, egyedül. Pár perc múlva újra csörögni kezdett a telefonom. Fogadtam.

-Halo-szóltam bele.

-Szia. Zavarlak?-kérdezte.

Nem válaszoltam kérdésére, hallgattam.

-Visszahívjalak később?

Próbáltam lenyelni a torkomban lévő gombócokat, de a hangja hallatán még inkább egyre hatalmasabbnak éreztem és úgy hittem,hogy megfogok fulladni.

-Nem, mondd csak.

-Valami baj van? Olyan fura a hangod.

-Nem nincs semmi baj. Mit szeretnél?-kérdeztem.

-Csak,hogy nincs kedved találkozni?

-Nem érek rá-füllentettem.

-Oh, értem. Miért?Milyen programod van mára?

-Elmegyek a volt tánctanárom Workshopjára-mondtam.

-És az mikor lesz?Mármint mikor érsz rá akkor?

-Nem tudom.

-Értem.

-Azért találkozunk még?

Lehunytam a szemem és egy bazi nagy könnycsepp folyt végig arcomon.

-Haragszol?

-Mennem kell. Szia-mondtam és megszakítottam a beszélgetést.

A telefonom a földön landolt én pedig arcomba temettem a párnát és bőgni kezdtem. Újra. Nem tudom miért hazudtam neki,vagy most ez mire volt jó, de szimplán éreztem,hogy ha most megint együtt leszünk, még jobban megszeretem és akkor újra összetörik egy picit a szívem,mert nem fogunk egy ideig találkozni, tudom.

Hihetetlen,hogy a 10 éves öcsém és 13 éves húgom kevesebbet van itthon,mint én. Forever alone. Mert akármit csinálok, mondok minden rossz, mindent elrontok.

Visszakapcsoltam a tévét és keresgéltem a csatornák között. Amikor találtam valami nézhetőt, amit szeretek is otthagytam és néztem. Ilyenkor mindig elfeledkezem egy picit a gondjaimról de ez most nem így volt. Mindig ott motoszkált a gondolataimban egy picit. Fájt,hogy nem bírom őt elfelejteni,hisz totálisan szeretem őt, de a viselkedésemmel csak eltaszítom magamtól.

15:30

Csengetésre ébredtem fel, ráeszméltem,hogy elaludtam a film közben. Éppen hogy kinyitottam a szemem felugrottam és az ajtóhoz siettem,majd kinyitottam.

Ő állt velem szemben lehajtott fejjel,zsebre tett kezekkel. Egy kék farmert viselt fehér pólóval, bakanccsal és farmer dzsekivel. Egyszerűen szívdöglesztően nézett ki. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet és úgy éreztem,mintha lebuktam volna.

-Szia-mondta.

-Szia. Te mit keresel itt?

-Miért haragszol rám?

-Én kérdeztem előbb.

-Beengedsz?

-Kéne?-kérdeztem.

Liam gúnyosan elmosolyodott és hatalmasat sóhajtott.

-Nem, nem muszáj, itt is megbeszélhetjük, nekem végül is mindegy,hogy hányan fognak idejönni és végighallgatni a társalgásunkat.

Megforgattam a szemem és elálltam az ajtóból,hogy betudjon menni. Oda sétált a szófához és leült. Felvette a telefonomat a földről és az asztalra rakta,majd felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Mondd,hajrá.

-Mit mondjak?-kérdezte.

-Hát azt,hogy mit keresel itt.

-Csak szeretném tudni,hogy miért hazudtál nekem-mosolygott.

-Mit hazudtam?

-Hogy mész a volt tánctanárod Workshopjára.

-Nem hazudtam.

-Akkor miért vagy itthon? A másik meg,hogy holnap lesz és te is tanítani fogsz.

-Honnan tudod?-kérdeztem.

-Hogy ne tudnám? Itt ez most nem lényeg csak,hogy miért haragszol rám.

-Hát tudod miért?

-Mondd.

-Kérlek szépen azért,mert nem kerestél, nem hívtál, nem csináltál semmit. Figyelj, tudom,hogy rengeteg dolgod van-nevettem-Persze,hisz te vagy Liam Payne akiért mindenki meghal, de azért szerintem egy SMS-t megérdemeltem volna-mondtam.

-Hívtalak.

-Mikor?

-Ma.

-Értem,hogy nálad ez így működik. Az egyik pillanatban még hú de kedves vagy a másikban meg mintha nem is léteznék.

-És mit kellett volna tennem?Hívjalak öt perceként csak mert csókolóztunk egyszer?

-Ez kész vicc. Te egy vicc ember vagy-nevettem gúnyosan.

-Miért is?

-Emlékszel amikor ott aludtam nálad és azt mondtad,hogy meg akarsz ismerni? Én elakartam menni de te nem engedted. Látod mennyivel jobb lett volna, ha akkor soha többé nem találkozunk? Tudtam,hogy ennek semmi értelme nem lesz. És jobb lenne ha most elmennél.

-Én megakarlak ismerni, ami azt illeti már kiismertelek ennyi idő alatt, és rohadtul vonzódom hozzád, de olyan fura vagy, folyton ellenállsz, ellöksz magadtól.

-Mert nem akarok csalódni.

-Nem tudtam,hogy hívhatlak-e vagy nem, vagy elhívhatlak-e valahová, mert nem akarlak kitenni bajnak, vigyázni akarok rád.

-Tudok magamra vigyázni..

-Látod..-kacagott.

Mindketten csendben maradtunk egy ideig, hallgattuk a semmit, a feszültség az ami kettőnk között volt,majd a kanapén lévő kezemet megérintette és minden ami eddig volt elmúlt, a bánat, az aggodalom, a nyugtalanság, a stressz.

-Hogy lesz?-kérdeztem.

-Fogunk találkozni?-kérdezett vissza.

-Fogunk-válaszoltam.

-És ez csakis rajtam múlik ugye?-kérdezte.

-Csak rajtad, senki máson.

-Hívhatlak?

-Hívhatsz.

-Mikor?

-Amikor csak akarsz-feleltem.

-Akkor most..

-Mész?

-Menjek?

-Ne. Maradj-mondtam és közelebb húzódtam hozzá. Mellkasára tettem a fejem és beszippantottam édes illatát.

-Szükségem van rád-mondta.

-Barátként?

-Nem. Annál sokkal jobban. Nem akarok veled csak barátkozni, annál több van bennem.

-Akkor?

-Mást érzek.

-Mit érzel?-néztem fel rá.

 -Ezt nem tudom elmondani. Amikor látlak téged úgy érzem kiszakad a szívem, őrülten dobog, a levegőt ötször olyan gyorsan veszem, álmomban csak téged látlak és ez nem vicc. Amikor találkozunk először, tudod. Már minden tudtam. Egyszerűen olyan kis csendes voltál, és édes, de az a csendesség csak látszat volt. Imádom,hogy vicces vagy és tudom,hogy még csak 1 hónapja ismerlek téged, de mintha ez ezer év lenne.

A szavai a lelkembe hatoltak, annyira jól esett az amit mondott,hogy akár sírni tudtam volna. És nem tudtam mi fog következni. Közelebb hajolt hozzám és ajkait az enyémre tapasztotta. Gyengéden csókolt engem, olyan finom volt, a szívem pedig zakatolt. Ez olyan mintha isten egymásnak teremtett volna minket, de mégse. Mi két különböző életből származunk, de a megértés ott van, a vibráció, és minden más. Szeretem. 

-Tetszel-kuncogott.

-Te is nekem-nevettem fel.

8.rész - Eső*

2013. augusztus 25.,Vasárnap

A tegnap, igen, mondhatom az volt számomra életem legeslegjobb napja. Valahogy még mindig nem bírom felfogni,hogy tényleg ott voltam vele, az ő házában, vele a fesztiválon, vele voltam egész nap. Az egyetlen ami bebizonyította,hogy nem álmodok az csak annyi volt,hogy ott ébredtem nála, az ágyában. Feltételezem ő a kanapén aludhatott.

Ahogy kinyitottam a szemem félelem járt át a testemen. Vajon a szüleim mit fognak szólni ha megtudják? Megnéztem a telefonomat ahol nulla nem fogadott hívás volt. Szóval nem kerestek. Letettem a telefont az asztalra és kimásztam az ágyból. Még ugyanaz a tegnapi ruha volt rajtam.
Semmit nem ismertem, alig találtam meg a nappalit is ahol épp tegnap beszélgettünk. Liam ott ült a kanapén és kávét szürcsölgetett.

-Szia-mosolyogtam.

Amint felém kapta fejét sebtében elmosolyodott. Megpaskolta maga mellett a helyet,hogy üljek le én pedig odamentem és helyet foglaltam.

-Csináltam neked is-mondta és rámutatott a bögrére.

-Köszönöm-mosolyogtam szerényen és elvettem az asztalról. A tévé egy idétlen adáson volt, azt hiszem,hogy csak azért volt bekapcsolva,hogy legyen egy kis zaj. Nem beszéltünk semmit, a kávét hörpintettük mindketten közben úgy tűnt,hogy teljesen elvagyunk gondolkodva. Nem tudom az ő agya min járhatott de az enyém azon,hogy "mit keresek itt mellette?". Nem bírtam tovább csöndben maradni, meg kellett szólalnom.

-Én miért vagyok most itt?-kérdeztem.

-Tegnap este körülbelül bealudtál ameddig hoztam valami ételt. Nem akartalak felkelteni, csak felvittelek az ágyamba és betakartalak-mosolygott. Összeszorult a gyomrom. Érzékeltem,hogy törődik velem,de nem tudom,hogy miért.

-Nem... Nem.  Miért vagyok itt? Itt, miért iszom most veled kávét? Pont ebben a pillanatban. Mit keresek én itt?

-Amnéziás lettél?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Nem. Ez nem vicces Liam. Miért én vagyok itt veled? Én csak egy átlagos lány vagyok. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna komolyan,hogy egyszer még két szót is válthatok veled. Miért?

-Nem tudom-mondta és letette a bögrét.

Ez a válasz meglepett. Valamiért fájt,de nem tudom miért.

-Oké, azt hiszem nekem ideje hazamennem-mondtam és felálltam a kanapéról.

Megragadta a csuklóm ami arra késztetett,hogy maradjak. -Ne,kérlek ne menj!-mondta és felállt.

-Miért ne?-kérdeztem.

-Gyere el velem biciklizni.

-Most?Kizárt-válaszoltam.

-Miért?-kérdezte meglepetten.

-Figyelj, nem akarok utálkozó leveleket kapni. Azt nem bírom ha egy fontos személy számomra megbánt nem,hogy több millió ember. Nem kérek ebből-nevettem el magam kínosan.

-Neked ez számít?

-Igen számít-feleltem zavartan.

-Nekem nem. De hidd el én sokkal több bántást kapnék. De ha te ilyen vagy oké, menj!

-Milyen vagyok?-mosolyogtam gúnyosan.

-Én feláldoznám érted ezt. Mutatkoznék veled mert engem nem érdekel. Miért nem mehetek egy baráttal szórakozni? Egyáltalán láttad már a twittert?-mondta kissé hangosan.

Egy ideig nem szóltam semmit csak álltam a földet bámulva.

-Nem, nem láttam. Mi történt?-kérdeztem csendesen amikor már láttam,hogy lenyugodott egy picit.

Felnézett rám halkan és válaszra nyílt szája de még sem jött ki rajta egy szó sem.

-Majd megnézed-válaszolt egy kis hatásszünet után.

-Oké-mondtam. Elindultam az ajtó felé és felhúztam a fehér Converse cipőmet. Liam csak állt és engem bámult semleges tekintettel.

-Hova mész?-kérdezte zsebre dugott kézzel.

-Haza?!

Liam lehajtotta fejét,s elnevette magát. Gondolom ezt a hangnememnek szánta. Elég flegmán válaszoltam.

-Hazavigyelek?-mosolygott.

-Nem. Nem kell.

Liam továbbra is csak nevetett én pedig ott álltam az ajtóban és kíváncsian fürkésztem őt.

-Oké de akkor nem tudom hogyan fogsz hazajutni-döntötte balra a fejét és mosolygott.

-Hazatalálok-mondtam. Elvettem a fogasról a táskámat és kiléptem a házból. Becsaptam az ajtót és elindultam. Alig sétálhattam körülbelül 3-4 percet biciklicsengetést hallottam a hátam mögül. Hátrafordultam és Liamet láttam meg vigyorogva,ahogy teker felém. Amint odaért lefékezett és mosolyogva figyelt engem, de én tovább mentem.

-Naa. Állj már meg-kiáltott.

Nem válaszoltam csak mentem. Újra mellém került és tekert mellettem.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Azt,hogy ülj fel hátra.

-Nem!-válaszoltam.

Liam megfogta a kezem ezzel megállítva engem. Megálltam és szembefordultam vele. -Kérlek-mondta mélyen a szemembe nézve. Nem akartam ilyen könnyen megadni magam de egyszerűen nem bírtam neki ellenállni.

-Legyen-mondtam. Felültem a biciklire oldalasan és Liam hátába kapaszkodtam-Szerintem nem fogsz elbírni-húztam el a szám.

-Fogd be-mondta és elkezdett tekerni. Alig mentünk egy picit egy leejtő következett. Ahogy gurultunk le rajta egyre jobban szorítottam Liamet. Annyira jó érzés volt ahogy fújta a szél a hajamat. Egyszerűen tökéletesen éreztem magam. Teljesen megfeledkeztem a problémáimról. Abban a pillanatban semmi sem számított.

-Hova megyünk?-kérdeztem.

-Nem tudom-válaszolt.

Még mentünk körülbelül egy kilométert-mert annyi tuti volt- aztán megálltunk. Egy fa mellett. Nem nagyon volt senki, elég kihalt volt ez a városrész. De mégis gyönyörűnek hatott.

-És haza is találunk?-kuncogtam.

-Azt hiszed nem tudom hol vagyunk mi?

-Igen-nevettem.

Liam leszállt a kétkerekűről és én is követtem a példáját. A biciklit neki döntötte az egyik házfalának,majd megfogta a kezem és húzott magával. Ezt a részét még nem ismerem Londonnak. Esküszöm ha nem mondanák,hogy ez London azt hinném,hogy Olaszország. A házak teljesen ugyanolyanok és elég eldugott.

Kézen fogva sétáltunk egymás mellett. Abban a pillanatban ahogy felnéztem rá, ő abban a minutában ugyanazt tette. Mindketten mosolyogtunk. Ha nem tudnám,hogy nem, azt hinném,hogy szerelmesek vagyunk. 
Megszorítottam a kezét és mentünk tovább.

-Mindjárt ott vagyunk-mosolygott.

-Oké-válaszoltam.

Megszokott egyenes út után kanyar jött és egy igazi csoda tárult elém. Egy gyönyörű rét tele pipaccsal és másfajta virágokkal.

-Liam ez gyönyörű!-mondtam eltátott szájjal.

-Akár csak te-mosolygott.

-Haha. Nem-mondtam.

Elfordultam egy picit és az eget kezdtem nézni. Az egész annyira káprázatos volt. Elővettem a telefonomat és elkezdtem fotózni.

-Nézd, hoztam neked virágot.

Hátrafordultam és Liam kezében egy elbűvölő rózsát láttam. Liam szelíden lehajtotta a fejét és mosolygott, a virágot pedig felém nyújtotta.

-Oh köszönöm-mondtam. Elvettem tőle és egy tincset a fülem mögé tűrtem szégyenlősen. Liam közelebb lépett hozzám és megsimította az arcomat. Hirtelen azt hittem,hogy ott fogok elájulni. A szívem a megszokottnál is százszor hevesebben vert.

-Loca juventud perder el conocimiento mit csinálnak itt? Azonnal menjenek innen!

A hang felé néztünk mindketten és egy öregasszonyt láttunk meg aki nagyon dühösnek látszott és a hallottak alapján azt akarta,hogy menjünk el. És azt is mondta,hogy bolond fiatalok vagyunk. 
Liammel összenéztünk és nevetésben törtünk ki. 

-Lo siento, señora-mondtam és Liamet magam után húzva futni kezdtem. 

Igen,spanyolt tanulok. Egyrészt mert imádom, másrészt meg az egyik rokon Mexikó városban él. 

-Honnan tudsz te spanyolul?-kérdezte Liam amint kiértünk. 

-Azt tanulok-mosolyogtam. 

-Hú, és van benned spanyol vér is?-kérdezte. 

-Nincs-mosolyogtam. 

Egy esőcseppet éreztem meg arcomon. Összehúztam a szemöldököm és Liam pedig kérdően nézett rám. 

-Azt hiszem esni fog-mondtam és amint közöltem rögtön zuhogni kezdett. 

zene

Egyikőnk sem ijedt meg az esőtől,mert tudtuk,hogy akárhova megyünk mindhiába. Nem fogunk hazajutni úgy,hogy nem ázunk el. Nem tudom mennyi idő kellett rá,hogy teljesen elázzon a hajam de körülbelül három perc volt. Liam levette a bőrdzsekijét és rám terítette. Megfogta mindkét kezem lépett egyet. Így már szinte senki sem állhatott volna közénk. A mancsainkat néztem aztán felpillantottam rá. Elsöpörte az arcomról az elázott loboncomat és egy még egyet lépett,mondhatni hajszálnyira volt tőlem. Arcomat kezei közé vette. Szája egyre csak közeledett az enyémhez és végül megcsókolt. Úgy éreztem magam,mintha a felhők között szállnék. Teljesen extázisba estem. Sosem csókolóztam még. Számomra ez volt az első. Nem akartam,hogy azt érezze,hogy nem szeretném a csókját, vagy ő magát ezért egy kis idő múlva visszacsókoltam. Annyira finom, puha és édes volt ajka,hogy sosem akartam elválni tőle. Bármit elvehet tőlem az isten, csak Liamet ne. Őt akarom az életembe. Csak egy esélyt kérek semmi mást. 
Ajkaink levegőhiányban elváltak egymástól. Mindig is esőben szerettem volna csókolózni. 

Ezt követően a kezei körém fonódtak én pedig mellkasára hajtottam fejem. Egyikőnk sem szólalt meg csak csendben álltunk. Az eső elállt. Már csak csöpögött,de nagy volt az esélye,hogy újra elkezd zuhogni, bár ez engem abban a percben egyáltalán nem érdekelt. 

-Bocsánat. Nem tudom mi ütött belém-kezdett magyarázásba,de nem tudom ennyi hatásszünet után miért.

-Nem baj-mondtam mosolyogva és lehajtottam fejem. 

-Oké, én sem tudom mi van velem, én csak azzal vagyok tisztában,hogy már az első nap amikor megláttalak valamit éreztem a szívemben. Nem hiszem a szerelem első látásban cirkuszban de kezdem elhinni,hogy van. Nem, nem mondom,hogy tudom mit érzek irántad de vonzódom. Úgy érzem,hogy neked bármikor kiönthetem a lelkem és ez a megbízás jelképe. Tudod kevés embernél érzem így de.....

Lábujjhegyre álltam és elhallgatásként egy csókot nyomtam szájára. Szégyenlősen lehajtottam a fejem és mosolyogtam,mint egy tejbe tök. 

-Szóval-mondta egy kissé zavartan. 

-Szóval?-kérdeztem. 

-Ki a kedvenced a bandából?-nevetett. 

-Te-mosolyogtam miközben a kezemet babráltam. 

-Tényleg?-mosolygott. 

-Bizony. És nem csak úgy mondom.. Valóban!

Erre nem válaszolt semmit csak megfogta a kezem és elindultunk vissza. Boldognak látszott, és én nem hiszem,hogy csak látszottam. Szimplán szárnyaltam. 

Amint visszaértünk a biciklihez felszálltunk rá mindketten, de a vigyorgást egyikőnk sem hagyta abba. Ráültem és a pólójába kapaszkodtam. Liam olyan gyorsan tekert ahogyan csak tudott én pedig elkezdtem nevetni és ahogy meghallotta ő is kacarászni kezdett. Ilyen boldog még soha az életemben nem voltam talán. Úgy tűnt,hogy ez nem is igaz. Mintha nem is lett volna valóságos, de tudtam, ez most az.

7.rész - He is not mine*

Omg. Én csak annyit szeretnék nektek mondani,hogy köszönöm a szép kommenteket, mindig bekönnyezem vagy épp elsírom magam amikor olvasom. Egyszerűen IMÁDLAK TITEKET! Egy kérésem lehet? aki olvassa és tetszik az tovább adná a barátainak? megköszönném!:)

lots of love ❤ ‏

"Bocsánat"

zene

 
  Visszacsúsztattam zsebembe a telefont,letöröltem a könnyeimet és felálltam a padról. Abba az irányba indultam amerre Liam is,de nem vártam,hogy összefutok vele. Nem is akartam. Magányra vágytam, otthon, a zongorám előtt ülve egy szép dalt eljátszva, nekem ennyi bőven elég. 

Egyszerűen nem tudtam hova rakni a viselkedését. Annyi kérdőmondat zajlott le a fejemben,hogy nem bírtam volna levésni egy könyvbe. Úgy csinált,mintha mondtam volna valami rosszat. 

Megráztam a fejem. Nem, nem fogok ezen agyalni egész nap. Csak azt nem tudom,hogyan fogok hazajutni. 

Nem tudtam mit csináljak, és nem is abba az irányba indultam el amerre kellett volna,ezért teljesen össze voltam zavarodva. Láttam egy éttermet ami elég szimpatikus volt és gondoltam leülök kint egy picit. Odaslattyogtam és helyet foglaltam. Úgy éreztem,hogy a fejem ott rögtön szétszakad. Egy elég kifinomult férfi jött oda, kezén egy kendő, kezében egy étlap. "Kér valamit?"kérdezte. Fejemet megráztam és vártam,hogy elmenjen. 

-Fánk van?-kérdeztem amikor már megfordult. A számomra ismeretlen férfi, akiről időközben megtudtam,hogy a pincér -mert mégis ki más lehetne- elmosolyodott,s bólintott. 

-Van epres,vaníliás és csokis-mosolygott. 

-Akkor egy vaníliásat,ha lehet-mondtam. 

-Nem jössz be?Sokkal kellemesebb. Mondanám,hogy van zongoránk,mert van, de nincs aki játsszon rajta,viszont tényleg sokkal harmonikusabb, kint is ámulatba ejtőek a fények,de belül impozáns. Egyszerűen pompázatos. Látom,hogy fáj a fejed, jót tenne neked azt hiszem-mosolygott. 

-Szívesen bemennék,de mint ahogy látom ez egy elit étterem és ezzel az öltözékkel nem szívesen égetem le magam. 

-Összesen két ember van bent, nem hiszem,hogy rossz szemmel tekintenének rád.

Felálltam a székről és elindultam utána. Egy kicsit közelebb mentem és megkopogtattam a vállát. Hátrafordult és kérdően nézett rám. 

-Én tudok zongorázni. Szeretné ha játszanék?-kérdeztem. 

-Persze, de csak ha nem nagy kellemetlenség számodra.

-Dehogy baj-mosolyogtam-Csak vezess oda.

Ahogy beléptem kénytelen voltam elmosolyodni. Gyönyörű volt a hely, egyszerűen káprázatos. Csodáltam,hogy nem voltak sokan, tényleg csak egy-két ember volt. Talán azért van mert tényleg nincs hangulata a helynek. Zene nélkül olyan kihaltnak tűnik az egész.

A férfi odavezetett engem én pedig mosolyogva helyet foglaltam. Felnyitottam a poros zongora tetejét és lenyomtam a gombokat. Nem tudtam,hogy mit várnak, milyen zenét játsszak de amit jónak tartottam, az egy kellemes Justin Timberlake volt. Mirrors. Számomra ez a legkedvesebb dala.

Feltűnt egy pasas,akinek kezében hegedű volt látható. Nem törődtem vele csak folytattam. Elmosolyodtam amikor hallottam kapcsolódni a vonóst. Egyszerűen csodálatosan hangzott. Az emberek felkapták fejüket, és egyre többen jöttek a helyre. Nem tudom,hogy lehetséges ez de tökéletesen éreztem magam. Telefonom folyton őrült módon rezgett a zsebemben de nem törődtem vele. Tetszett az emberek figyelme. Amikor lejátszottuk a dalt egy páran elkezdtek tapsolni én pedig csak mosolyogtam. A férfi odahozta nekem a zongorához a kért fánkot és suttogott. "Az étterem ajándéka, amúgy meg Dan a nevem"mosolygott. Elvettem tőle és szinte egybe benyomtam a számba. Megtöröltem a kezem és elővettem a telefonomat. Meglepettségemre Liamtől kaptam egy csomó üzenetet. 

"Hol vagy?" , "A barátnőd már nagyon aggódik érted" , "Figyelj, kérlek írj vissza" , "Olivia, válaszolj már!"

És ilyesmi üzenetek hada. Nem akartam neki visszaírni. Csak kidobtam a papírt és megköszöntem. Visszaültem a zongorához és gondolkodtam,hogy mit kéne előadnom,majd eldöntöttem agyban. Elkezdtem játszani Birdy-től a Skinny Love c. dalát csak ezúttal énekeltem is. Tudom nincs valami jó hangom, de azért annyira rossz sincs,hogy szégyellnem kéne. Már két éve járok énekkarra ami javított rajta, ezért annyira nem fülsüketítő.

Beleéltem magam és nem érdekelt semmi. Oldalra pillantottam és megláttam Őt. Nem tudtam,hogy hogyan, mióta, és mit keresett ott de nagyon meglepett a látványa. Fejemet visszafordítottam és folytattam. Éreztem,hogy figyel ami nagyon zavart engem. Behunytam a szemem és csak a dalra koncentráltam. Amikor vége lett Liam felém lépkedett én pedig felálltam a székről. 

-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?-kérdeztem. 

-Nem tudtam, csak valahogy betévedtem ide. 

-Azt mondtad hazamész-mondtam.

-Úgy volt csak aztán találkoztam Ella-val és téged kérdezett. Aztán visszamentem oda és nem voltál ott. 

-Értem-mondtam és elmentem mellette. Megfogta a kezem és visszarántott. 

-Mit gondolsz mégis hova mész?-kérdezte. 

-Nem tudom, csak el innen-válaszoltam.

-Miért?

-Te is elmentél, és nem mondtad meg,hogy miért. Ne várd el,hogy megmagyarázzam. 

-De ha most nem mész el én megmagyarázom. 

-Várom-mondtam és elhúztam a kezemet. 

-Üljünk le-mondta. 

Liam leült az egyik közelünkben lévő asztalhoz, szóval elég hátra, és én is leültem vele szembe. 

-Figyelj, nem muszáj megmagyaráznod,hisz semmi közöd hozzám és nekem sem hozzád. 

-Miért ne lenne?-kérdezte.

-Miért? Ezt komolyan kérdezed?-nevettem fel kínosan.

-Igen.

-Hát nem látod? Én csak egy szerencsétlen rajongó vagyok, aki szereti a 1D-t és bármit megtenne érte, te pedig Liam. Aki bármit megkaphat és még küzdened sem kell érte-magyaráztam. 

-Ha nem lenne közöm hozzád nem itt lennék,és nem veled-mondta ki egyszerűen. 

Lehajtottam a fejem és elgondolkodtam. Fenéztem rá,s egy szó sem jött ki a számon. Vártam,hogy mondjon valamit.

-Én csak.. csak szeretnélek téged megismerni. Lehetséges ez?-kérdezte.

-Tudod mióta várok arra,hogy beszélgessek veled vagy akármelyikőtökkel?-mondtam.

Nem akartam célozgatni vagy csak szimplán a szemébe mondani,hogy már 3 éve meghalok érte és mérhetetlenül szerelmes vagyok belé ezért inkább belevettem a srácokat is.

Liam nem szólt semmit csak a kezeit tanulmányozta.

-Nekem ez még mindig csak egy álomnak tűnik-mondtam a könnyeimmel küszködve. Liam rám emelte a tekintetét,s úgy tűnt mondani akar valamit,de jött Dan-a pincér- s közbe vágott.

-Hozhatok valamit?-mosolygott.

-Megnézhetjük a listát?-kérdezte Liam.

Dan bólintott és lerakta az asztalra az étlapot. Egyszerre nyúltunk érte,így a kezünk egy része egybeért. Mindketten egymásra néztünk. Nem tudom meddig tarthatott de nekem sokkal tovább tartott. Ahogy érintkeztek ujjaink nem mindennapi érzés ment rajtam át. Olyan különlegesen éreztem magam. Az egész körülbelül öt másodperc volt, de nekem ez legalább két óra volt. Elkaptam kezem és a lábaimra tettem. Hagytam,hogy Liam nézze át.

-Figyelj, én nem igazán vagyok éhes-mondtam.

-Én sem-mondta és bezárta,majd arrébb tolta.

Egy ideig egyikőnk sem szólalt meg. Én zavartan néztem összevissza, Liam pedig engem szemlélt. Pár perc múlva ő törte meg a nesztelenséget.

-Gyönyörűen játszol és a hangod is mesés-mosolyodott el zavartan.

-Ez enyhe túlzás, de köszönöm!-mosolyodtam el.

-Szerintem nem túlzás.

Fényt láttam tükröződni az asztalon ezért oldalra pillantottam. Egy férfit láttam kezében egy fényképezővel. Liamre pillantottam, akit egyáltalán nem érdekelt.

-Most felkerülök az internetre és kapok egy csomó utálkozó levelet. Ugye?-mosolyogtam gúnyosan.

-Nyilvánvalóan igen-nevetett fel.

-Oké. Akkor már mindegy. Szóval, szeretnéd ha játszanék neked valamit?-mosolyogtam.

-Igen-mosolygott.

Felálltam és a leültem a zongorához. Egy picit gondolkodtam,hogy hogyan is van a kotta de eszembe jutott. What goes around. Nem tudom miért de ma ilyen Justin Timberlakes kedvembe vagyok és ez az egyik kedvencem. Szemeimet behunytam és úgy dalolásztam. A hat perces számot lecsökkentettem négyre,mert ott akartam lenni vele, mellette, érezni az illatát, látni a csodaszép szemeit, és tudni,hogy már semmi sincs veszve.

Amint befejeztem megfordultam és rápillantottam. Ott ültem a széken, a lábaim szétterpesztve, kezeim a széken combjaim között, hátam kicsit begörnyedve, és így figyeltem őt. Liam mosolygott, szemei egy picit könnyesnek hatottak, nem tudom,hogy az volt-e, vagy csak a fény miatt láttam úgy. Én is elmosolyodtam. Csak figyeltük egymást és nem történt semmi. A pillantása annyira édes volt,hogy akár ott rögtön eltudtam volna olvadni. Kicsit jobbra döntöttem a fejem és úgy pásztáztam őt. Pár percig tartott ez aztán felálltam és vissza szerettem volna ülni,de Liam felállt és közeledett felém. Ahogy odaértem rögtön megölelt. Karja körülöttem volt én pedig egyre csak gyorsabban vettem a levegőt. Annyira finom volt az illata, úgy éreztem,hogy legszívesebben sosem engedném el. Olyan kényelmes volt úgy. "Ez csodás volt, köszönöm!"suttogta. Nem válaszoltam semmit csak fejemet mellkasára hajtottam.

-Későre jár. Szeretnéd ha hazavinnélek?-kérdezte.

Eltoltam magam tőle,s nem tudtam mit válaszoljak. Vele szerettem volna lenni. Nem akartam egyáltalán hazamenni.

-Nem igazán van kedvem hazamenni-válaszoltam.

-Szeretnél csinálni valamit?

-Csak beszélgetni egy nyugodt helyen. Valahol ahol nincs senki.

-De aranyos vagy-mosolygott-Menjünk hozzám?

Nem értettem,hogy miért mondja ezt, de jól esett. Úgy hangzott,mintha kedvelne.

-Hát,ha csak szeretnéd. De ha már eleged van belőlem vigyél haza.

-Szó sincs róla, gyere-mondta és újra húzott maga után. Nem tudom mi ez a szokás nála,de egyedül is tudok menni.

Pár kilométer után megérkeztünk a kocsijához.

-Ez hány kilométer volt?-kérdeztem lihegve.

-Nem tudom, szerintem olyan 50 méter-nevetett.

-Sose!-mondtam.

Liam nevetett egy jót aztán kinyitotta nekem az ajtót de én csak megráztam a fejem.

-Szerintem nekem hátra kéne ülnöm, illetve elbújnom valahova oda-mutattam az ülések közötti résre. Liam újra nevetésbe tört ki és ekkor már én is. Megráztam a fejem és beültem az anyósülésre. Mosolyogva becsukta az ajtót és beszállt ő is a járgányba.

Elindultunk én pedig benyomtam a rádiót. Éppen John Newman Love me again c. dala szólt és rögtön feljebb vettem.

-Bocsi, csak imádom ezt a dalt-mosolyogtam.

-Én is-nézett rám csillogó szemekkel.

I need to know now, know now
Can you love me again?
I need to know now, know now
Can you love me again?
I need to know now, know now
Can you love me again?

Mindketten kiborítóan hangosan énekeltük és szinte már ugráltunk ülve. Nagyon jó hangulat alakult ki. Mikor vége lett a dalnak lehalkítottam de tovább nevettünk mindketten,majd abbahagytuk,s mindkettőnk az útra figyelt.

Megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból. Nagy esély volt,hogy egy csomó paparazzi van, de ha Liamet nem érdekli akkor engem sem.
Felnéztem a hatalmas házra és ámulva lestem,hogy milyen szép.
Liam mosolyogva lesett engem és kinyitotta az ajtót. Ahogy bementünk felkapcsolta a villanyt és minden megvilágosodott.

-Ez csodaszép!-mondtam ámulva.

Nem válaszolt csak odament a fotelhoz és leült,én pedig követtem. Leültem mellé és nem tudtam mit mondani. Csak néztem őt és gondolkodtam. Annyira megakartam csókolni,de tudtam,hogy nem szabad. Nem tehetem meg. Ő nem az enyém.

6.rész - V fesztivál*

Halihó!Meghoztam az új rész :) Csak annyit tudok mondani,hogy köszönöm a kommenteket, igaz,hogy nem valami sok de megelégszem vele.. remélem tetszeni fog blablabla :) Akinek tetszett komizzon stb na szóval, jó olvasást!:) x
Ui: Ahol van a zene ott indítsátok el.

Ahogy kinyitottam a szemem minden tudatosult bennem. Ez csak egy újabb csodaszép álom volt. Törökülésbe felhúztam a lábaimat és az eget kezdtem figyelni. Egy könnycsepp gördült ki szememből, lehajtottam a fejem,s zokogásban törtem ki. Az ég sötétedni kezdett. Fájt a tudat,hogy még sem lesz semmilyen randi, találka, beszélgetés. Eszembe jutott,hogy nekem egyáltalán nem kedvez a sors, várhatom,hogy ez mikor fog megtörténni.
Hanyagul,szipogva, erő nélkül felálltam a fadarabokról és lehajtott fejjel hazaindultam. Miközben sétáltam a gondolatok megrohamozták fejemet. Akármennyire is akartam már nem tudtam sírni,pedig nagyon fájt. Piros Converse. Ez a kedvencem de mit számít. Egyszer mindent ki lehet dobni a kukába, minden megváltozik, más lesz, elszakad és.. semmi sem tart örökké. Van amiből lehet újat venni, újat szerezni vagy esetleg a sorstól kapsz újat de már nem lesz olyan,mint régen. A múltat nem lehet felülmúlni. Valakinek mindig is jó volt az élete, van akinek sosem volt jó, van akinek csak lesz és van akinek ingadozó. Ez alatt azt értem,hogy egyszer jó, egyszer rossz. Más szóval egyszer fent egyszer lent. Nem tudom az én életemet hova rakhatnám, talán az ingadozó és a sosem volt jó közé. Nem is tudom,hogy milyen vagyok. És ez a legeslegrosszabb az egészben. Nem tudnám megmondani mikor voltam utoljára felhőtlenül boldog, mikor mondhattam el,hogy "most tényleg minden jó" mert még nem volt ilyen. Nem volt az életemben sosem semmi a helyén. Mindig hiányzott valami, valaki. Az emberek csak mennek.. te is mész. Társaságban vagy, de mégis egyedül érzed magad. Na ez a magány. Én magányos vagyok.

Ahogy beértem a házba rögtön mentem volna a szobámba. Csak mentem volna..

-Hol voltál?-vont kérdőre apu.

-Csak sétáltam, fotóztam...-mondtam az igazságot.

-Miért nem szólsz ha elmész valahova?-kérdezte kissé hangosan.

-Bocsánat-mondtam és szaladtam a szobámba.

Leültem az ágyra és bekapcsoltam James Arthur Impossible c. dalát és nem csináltam semmit csak bámultam magam elé. Telefonomat leraktam,s eszembe jutott,hogy ma csillaghullás van. Kiültem az ablakra és az eget néztem. Annyira vártam,hogy lássak egyet,mint még soha semmit. Amint vége lett a dalnak és egy új következett gyorsan odaszaladtam az ágyhoz és elvettem a telefonom. Bekapcsoltam az I wish-t és felnéztem az égre. A szemem egy gyönyörű világító fényt látott. Szemeim lecsukódtak és kívántam. Talán nem lehetetlen, talán sikerülni fog. Nem biztos, de ha bízom benne menni fog.

Egyre többet láttam, s talán én vagyok az az ember aki nem magára pazarolja a kívánságait, hanem a beteg, rászoruló emberekre. Sokszor tudatosul bennem,hogy nem is fontosak a problémáim. Mi van azzal akinek nincs hol aludnia? Akinek nincs mit ennie? Akinek már csak napjai vannak hátra az életéből? Aki megteheti miért nem áldoz rájuk? Siralmas a társadalom..

Másnap

Ma van a V fesztivál. Sokat gondolkodtam,nagyon sokat,hogy elmenjek-e,de nem akartam cserbenhagyni El-t. Felöltöztem valami fesztivál cuccba ami egyáltalán nem az, és nem is érdekel, megcsináltam a hajam és a sminkem aztán átmentem Ella-hoz.

-Szia-mondtam és megöleltem. Nem sok kellett,hogy elsírjam magam.

-Mi a baj?-kérdezte meglepetten.

-Semmi-mosolyogtam bánatosan.

-Figyelj, mostanában egyre többször látom rajtad,hogy baj van. NEM mondom NEM szeretném,ha visszaesnél. Érted?-kérdezte.

-Persze..-mondtam és megforgattam a szemem.

-Olivia, nem viccelek. Ez nem játék. Súlyos beteg voltál, nem könnyű visszaesni. Figyelj oda a dolgokra.

-Oké, oké..-mondtam és leültem a kanapéra.

Megvártam amíg elkészül és amikor így lett szólt az apukájának és elindultunk. Mindketten helyet foglaltunk hátul és beszélgettünk.

-Apu VIP jegyet intézett-mondta. Nem tudtam,hogy ez miért olyan nagy szám. Mivel jobb ha VIP vagy?Szerintem semmivel.

-Örülök-mondtam semlegesen.

-Ott lesz a One Direction is. VIPbe. Meg úgy alapból a fesztiválon-magyarázta. Más örülne ennek de nekem még az életkedvem is lecsökkent nullára.

-Oké.. egyébként miért is beszélünk róluk úgy,mintha már ezer éve ismernénk őket?-kérdeztem.

-Mert így van. Persze nem ezer, csak 3, de ismerjük őket. Ők minket nem igazán de teszünk róla-mondta büszkén mire én csak megforgattam a szemem.

-Te teszel róla,én viszont nem fogok. Egyáltalán nem érdekel már. Különben is mivel lesz jobb?

-Te teljesen hülye vagy. Úgy tudtam,hogy mindent odaadnál Liamért erre most meg... mi lett veled?-kérdezte elcsodálkozva.

-Csak már belefáradtam. Különben is, nézz rám könyörgöm, pont én?-feleltem.

Épp ahogy válaszra nyílt volna a szája az apukája közbeszólt. -Csajok, megérkeztünk-mondta. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt,mert tudtam,hogy innentől kezdve ez az ügy le van zárva.

Egy csomó ember tátongott összevissza. Rögtön mentünk a pénztárhoz, vagy nem tudom minek nevezni és felmutattuk a VIP jegyeinket,mert ugye ez fontos. Ahogy beértünk rögtön megakadt a szemem a vattacukron és rohanni kezdtem.

-Vegyünk,vegyünk,vegyünk-kezdtem ugrálásba. Ella csak összeráncolt szemöldökkel meredt rám és megrázta a fejét.

-Nézd már milyen hosszú sor van-mutatott az előttünk lévőkre.

-De akkor majd visszajövünk oké?-kérdeztem kicsit bizonytalanul.

-Persze,hogy visszajövünk-mosolygott és elindult én pedig utána mentem. Rengeteg hírességet láttam de kevésbé érdekeltek. Aztán a szemeim megtalálták Jesy-t Gerogeval. Igen, nagy Little Mix rajongó vagyok.
Megálltam és megfogtam El csuklóját azzal a szándékkal,hogy álljon meg. Látta,hogy mit nézek és ő is azt kezdte tanulmányozni, majd én megállapítottam magamban,hogy ők járnak. Georgeot nem igazán ismerem, de jó srácnak tűnik. -Figyelj, gáz lesz ha odamegyek autogramot és fotót kérni?-kérdeztem félve a választól. El csak megrázta a fejét arra intve,hogy menjek oda. -Egyedül nem megyek-néztem rá dühösen ő pedig csak kifújta a levegőt és jött utánam. Út közben gondolkodtam,hogy jó ötlet-e,hisz lehet nem kéne zavarnom,de egy próbát megér.

-Sziasztok-mosolyogtam-Nem zavarok?-kérdeztem és Ellara néztem aki elmosolyodott.

-Szia. Dehogy zavarsz-mondták egyszerre. A gyomorgörcs rögtön eltűnt a gyomromból ahogy megláttam őket mosolyogni.

-Csinálhatok veletek képet?-mosolyogtam félénken.

-Persze-mondta Jesy, George pedig csak bólintott. Mindkettővel csináltam egy-egy képet, az autogramot pedig kihagytam. Nincs rá szükségem.

-Szóval, ti jártok?-kérdeztem.

-Igen-válaszolt Jesy.

-Szép pár vagytok-kacsintottam.

-Köszi-mondta George.

-Nos, nem is zavarok tovább, élvezzétek a fesztivált. Sziasztok!-integettem. Mindketten visszaköszöntek és folytatták a beszélgetésüket, vagy nem is tudom mit csináltak.

Nekem az ilyen fesztiválok csak is az evésről szólnak valójában. Amit látok és amire éhes vagyok megveszem. Valahogy ilyenkor nem tud érdekelni,hogy megettem és jaj most mi lesz. Megeszem és kész. Nem foglalkozom vele,hogy most hízom 10 kilót,mert ilyen nincs. Csak jól szeretném érezni magam. Jó mondjuk ahhoz,hogy én jól érezzem magam kell kaja, kóla és édesség. Meg sok nevetés és a barátnőm. Haha. Ki gondolta volna. Ja és a cipő sem maradhat ki. Meg a ruha. Még mindig normális vagyok.

-Oli, ott van Liam és Niall-szorította meg a kezem El.

-Oké, és most mit akarsz?-kérdeztem. Tudtam,hogy van valami terve. Illetve sejtettem.

-Azt,hogy menjünk oda. Kérünk képet és ennyi. Aztán lesz ami lesz.

El ilyen. Talán ez a mottója. "Lesz ami lesz". Bárcsak én is így tudnék hozzáállni.

Odatántorogtunk a fiúkhoz én kevésbé akarva de viszont muszáj volt. A barátnőknek össze kell tartani vagy mi.

-Sziasztok-mosolygott Ella én pedig csak behúztam a nyakamat.

-Szia-mondta Niall és aztán Liam is. Elkérte a telefonszámom de nem hívott. Csak ez tudott a fejemben járni.

-Oli?-kérdezte El. Elbambulva rákaptam a tekintetem és kifejezéstelen arccal néztem őt. -Mi az?-kérdeztem.

-Csinálsz rólunk képet?-kérdezte úgy,mint aki már ötvenszer elmondta. Nos, talán így is volt.

Mosolyogtak, én pedig megcsináltam a képeket. A szememet forgattam attól,hogy milyen kis boldogak. Nem, nem vagyok önző,de viszont valami fájt odabent. Fogalmam sincs mi, de mosolyogni egyáltalán nem volt kedvem. Csak Liamen és a kaján járt az eszem.

-Mi van veled?-rázogatta meg a karom. A srácok felém lestek én pedig csak nem tudtam,hogy mi van.

-Éhes vagyok-mondtam ki az érzéseimet.

Niall elröhögte magát Liam pedig csak nézett. -Vattacukrot akarok!-mondtam egy kissé hisztérikusan.

-De hát most ettél-nézett rám csodálkozva Ella,Niall pedig csak tovább nevetett én pedig rávetettem a tekintetem. -Ez nem vicces!-kuncogtam. Meg kéne tanulnom nem nevetni akkor amikor azt mondom,hogy nem vicces. -És igen, ettem. DE NEM VATTACUKROT-hangsúlyoztam a végét.

-Akkor miért nem eszel?-kérdezte Niall. Liam csak mosolygott én pedig egyre jobban zavarban éreztem magam.

-Mert előbb olyan hosszú sor állt ott-hajtottam le a fejem.

-Gyere elmegyek veled-mondta Liam és megfogta a kezem. Én csak El-re pillantottam és kitágultak a szemeim. Ő csak mosolygott én pedig olyan gyorsnak éreztem ezt az egészet. A szívem körülbelül kétszázzal vert.

-Hú, köszi-mondtam ki egy kis hatásszünet után.

Liam csak mosolygott én pedig eléggé zavart voltam. Azt se tudtam,hogy hol vagyunk.

-Ó, nézd meg még mindig vannak körülbelül tízen-mondtam.

-Türelmetlen vagy?-mosolygott és beállt a sorba.

-Egy csöppet. Mármint olyan rossz nézni,ahogy ők már ott eszik én meg csak nyeldesek.. érted-húztam el a számat és egyik lábamról a másikra álltam.

-Ha beszélgetünk közben hamar eltelik. Nézd meg, már csak kilencen vannak előttünk-mosolygott.

-És tényleg-mosolyogtam-Szereted a vattacukrot?-kérdeztem.

-Persze csak nem nagyon szoktam enni-válaszolt mosolyogva.

-Akkor most nem fogsz enni?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Nincs pénzem venni-mondta halál komoly fejjel én pedig nevetésben törtem ki.

-Hát ez jó vicc-mondtam még mindig nevetve. Liam csak mosolygott azon,hogy milyen jól szórakozom.

-Vegyek neked?-kérdeztem komolyan, vagyis próbáltam de egy picit elnevettem magam újra.

-Á nem, majd csórok a tiédből-mosolygott.

-Azt hiszed,hogy adni fogok?-húztam fel a szemöldökömet.

-Ó, hát reméltem-hajtotta le a fejét.

-Hát nem tudom-vihogtam.

-Amúgy imádom a pulcsidat-mosolygott.

-Hát én is-nevettem. 

Annyira elvoltunk,hogy amire felkaptam a fejem észrevettem,hogy a pasi arra vár, illetve nem tudom mióta várhat,hogy mondjuk,hogy mit akarunk. Egy picit elnevettem magam és megszólaltam.

-Milyen ízek vannak?-kérdeztem mosolyogva.

-Alma,eper,banán,kivi, málna,kóla,barack és kókusz-sorolta.

-Oké akkor banánosat-mosolyogtam.

A pasi elkezdte csinálni én pedig csak ámulva néztem,ahogy csavarodik rá a pálcikára. Annyira érdekes.

-Vigyázz, nehogy beleszálljon egy légy a szádba-súgta bele Liam a fülembe én pedig automatikusan becsuktam a számat ami eddig valószínűleg nyitva volt. Elmosolyodtam.


-Tessék-mosolygott a férfi és nyújtotta a cukit én pedig mosolyogva megköszöntem s közbe elvettem,majd kiakartam fizetni,de Liam nem engedte,így ő fizette ki.

Tágra nyílt szemekkel néztem,hogy milyen nagy és elnyugtáztam,hogy majdnem nagyobb,mint én. Egy picit arrébb mentünk és csak álltunk ott miközben faltam a vattacukrot.

-Nem kellett volna helyettem kifizetni,hisz még mindig te vagy a csóró.

-Te csóróbbnak látszol-vigyorgott.

-Nem vicces-néztem rá komoly fejjel aztán elnevettem magam.

zene

-Észrevetted,hogy neked adta a legnagyobbat?-kérdezte Liam miközben elindultunk vissza. Vagyis csak azt hittem.

-Miért adta volna nekem?-húztam fel a szemöldökömet.

-Mert tetszettél neki-dugta zsebre a kezeit. Rám nézett és elmosolyodott.

-Hát nem hiszem-ráztam meg a fejem miközben ettem tovább. Liam felé nyújtottam aki tépett belőle egy picit.

-Miért?Pedig szerintem gyönyörű lány vagy-mosolygott.

A szívem olyan hevesen kezdett verni,hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Szégyenlősen lehajtottam a fejem és éreztem,hogy elpirultam,de nem is picit,mert úgy szó szerint tüzelt az arcom.

-Hova megyünk?-kérdeztem amikor észrevettem,hogy nem arra megyünk amerre kéne.

-Kezdődik a The Script koncert-motyogta.

-Oké, de az arra van-mutattam az ellenkező irányba. Csak megfogta a kezem és húzott maga után. Felvette a napszemüvegét és ment előre. Kicsit zavart voltam, de rájöttem,hogy most semmi sem érdekel,hisz Liam Paynnel megyek isten se tudja hova. Csak úgy éreztem,hogy ez most helyes. Most talán boldog vagyok, de ki tudja még mi fog történni úgyhogy nem bízom el magam egy pillanatra sem.

-Itt vagyunk-mosolygott és leült egy padra magával húzva engem. Egy árva lélek sem volt ott,de mégis talán jobban láttuk a színpadot,mint bárki más. Ámulva néztem,hogy mennyi ember van. A szemeim csillogtak a boldogságtól. Liamre néztem aki csak mosolygott. Megérkezett a The Script,bemutatkoztak és rögtön dalolásba kezdtek. Amint meghallottam,hogy melyik dallal kezdenek rögtön elmosolyodtam. Liam elkezdte énekelni és aztán én is. Egymásra néztünk és felnevettünk. If You Could See Me Now. 

-Gyönyörű ez a dal-mondtam könnyes szemmel.

-Igen-mondta és elsöpört egy tincset a szemem elől. Annyira furán éreztem magam. Éreztem,hogy egyszerűen fáj is és boldog is vagyok. Úgy tűnt,hogy megtudnék fulladni ahogy néztem a tökéletes arcát és szólt a dal. Azt mondják nem létezik tökéletes ember. Hogy ne létezne már? Itt ül előttem. Ahogy belenézek a szemébe,mintha az életemet látnám. Sosem voltam még ennyire szerelmes. Sosem voltam még szerelmes. Csak belé. Plátói szerelem de gyűlöllek. De most itt van mellettem akit szeretek. De ő csak rajongóként tekint rám. De akkor most miért vagyunk itt ahol vagyunk, ketten? Csak ketten? Csupa "de" kérdések. Egy könnycsepp gördült le arcomon. Próbáltam visszatartani de nem sikerült. Már nem akartam megakadályozni. Engedtem,hogy kijöjjenek az érzéseim. Fejemet elfordítottam, Liam pedig államnál fogva vissza maga felé. Könnyeimet letörölte,s szemei az én barna íriszeim és az ajkaimat figyelték. Végül egy hatalmas ölelésben részesített engem. Hátamat simogatta én pedig szemeimet behunytam számat pedig egy vonalként préseltem össze.Mást vártam. Ahogy beszippantottam illatát éreztem,hogy nekem itt a vég. Szeretem őt, mindennél jobban. Vajon tudja? Vagy csak sejti egy picit?

Elhúzódtam tőle és a koncertet kezdtem figyelni. Több ezer kérdés fogalmazódott meg a fejemben de egyiket sem mertem feltenni. Ránéztem,s a szánkat egyszerre hagyta el egy szó. Ő azt mondta,hogy "Azért" én pedig azt,hogy "Miért?" Mindketten csak néztük egymást.

-Kezd te-mosolygott.

-Nem fontos, mondd először te,

-Tudod, lányoké az elsőbbség-mondta és megdörzsölte a borostáját.

-Miért kellett a telefonszámom?-kérdeztem.

 Láttam rajta,hogy egy picit elgondolkodott. Mintha hezitált volna. Talán úgy tűnt,hogy nem meri az igazságot mondani.

-Hát elég szimpatikus voltál és gondoltam hát miért ne?

-Értem. Illetve nem.

-Mit nem értesz?-kérdezte.

-Több millió lány van. Minden szimpatikus lányét elkéred?-kérdeztem miközben a kezemet babráltam.

-Nem-felelte.

-Hát akkor?-kérdeztem.

-Mindegy-mondta és felállt a padról. Felnéztem rá, nem értettem mi történik.

-Hova mész?-kérdeztem.

-Haza-válaszolta.

-Oké-mondtam és lehajtottam a fejem. Elindult valamerre és amire odafigyeltem teljesen elhalványult. Már nem láttam sehol. Tudtam,hogy most már sírhatok amennyit akarok. Itt hagyott. Nem tudom miért csak úgy. Nem tudom,hogy mi rosszat mondhattam de már nem is érdekelt.

Üzenet hangja csengett a fülemben. Elővettem a zsebemből és megnéztem.

"Bocsánat"

Díj 1 és Díj 2

ELŐSZÖR IS. Szeretném megköszönni,hogy már is 2 díjat szedtem össze. Most nagyon boldog vagyok!:) másodjára pedig szeretnék az előző részhez komikat!!!!! I LOVE YOU GUYS.

Köszönöm szépen a díjat Zoey-nak! <3

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3.Írj 11 kérdést.

4.Küldd tovább 11 embernek.

1. Írj magadról 11 dolgot.

1.Matekból vagyok a legrosszabb az egész világon.

2.Befestettem a hajam szőkésre. 

3.Amúgy sötétbarna.

4. De lehet visszafestem. Szerintetek?

5. Elsőnek Zayn volt a kedvencem de Liam... hagyjuk.

6. Mixer vagyok.

7.Most szerettem meg őket kb 2 hete.

8. Perrie-t is eltudom már fogadni sőt.. szeretem is és gyönyörű.

9. Kedvenc mesém a Phinias és Ferb.

10. Utálom a hazug embereket.

11. Kiskorom óta London az álom városom. 

 

2. Válaszolj 11 kérdésre. 

 

1.  Van házi állatod? Mi?-Van két macska a házban de egyik sem az enyém.
2. Van tesód? :D
   -Van.
3. Mi akartál lenni 10 évesen? (pl balerína, tűzoltó..stb)
   -Énekes.
4.  Kedvenc szín,
   -Hú, nem tudom. Talán kék.
5. Ha lenne egy kívánságod mi lenne az?
   -Hogy valóra váljanak az álmaim.
6. Mi volt a legizgibb álmod?
   -Nem tudom.
7. Írsz naplót?
   -Nem.
8. Van kedvenced az 1D-ből?
   -Liam. De hiába ő a kedvencem nem vagyok kivételes mindet imádom csak Liam iránt más érzéseim vannak.
9. Hány éves vagy?
   -Mondjuk,hogy 15 :)
10.  Mióta blogolsz?
    -2 éve.
11. Ha választhatnál 2 nyelvet amit beszélném a magyaron kívűl, mi lenne az??
    -Angol és Spanyol vagy francia.

Nem olvasok blogot ezért nem tudok megjelölni senkit. 

11 dolog magamról:

1.Csúnya vagyok.

2.Kövér vagyok.

3.Ocsmány vagyok

4.Az előzők igazak.

5.Azt mondják kedves vagyok.

6.Visszahúzódó vagyok.

7. Szeretem az embereket.

8.Szerintem mindenki gyönyörű és erről tudni kell az embereknek! (csakénnem)

9. Mondjuk azt hogy sok barátom van de igazi nincs.

10. Énekes, táncos vagy színész szeretnék lenni.

11. Addig küzdök amíg el nem érem amit szeretnék. 

2.Válaszolj 11 kérdésre:

1. Jó írónak tartod magad?
   -Szerintem borzasztóan rosszul írok.
2. Mi inspirál téged az írásban?
   -Semmi, az érzelmes írásaimban leírom az érzéseimet.
3. Ki a kedvenc szereplőd a történetedből? Miért?
   -Hát izé, eddig nem túl sok szereplő van benne. Nem tudom.
4. Mit változtatnál meg magadon vagy esetleg magadban?
   -MINDENT.
5. Mi az a szó, amit a legtöbbször használsz?
   -Nincs olyan.
6. Olvasod a blogom? Ha igen, milyen véleménnyel vagy róla?
   -Sajnálom nem olvasom de elkezdem.
7. Mi a kedvenc filmed?
   -Régen a Grease volt. Hú nem tudom most mi de nagyon szeretem a Szerelmünk lapjait.
8. Szoktál írás közben zenét hallgatni?
   -Mindig.
9. Mi a mottód?
   STAY BEAUTY és MINDEN LEHET JOBB HA AKAROD.
10. Milyen koncertre mennél el a legszívesebben?
    -1D és JB
11. Hogy telik a nyarad? (Komolyan, ennél jobb nem jut eszembe 22:24-kor)
    -Nem túl jól.

5.rész - Telefon hívás*

Hali!:) Nagyon jól estek a komik mit ne mondjak!:) Köszönöm,hogy írok <3 Itt az új rész, elég gyenge lett meg rövid de azért remélem tetszik és a komikat továbbra is várom x

 zene
Az ég dörgött, villámok vakító fénye világította be a szobámat. Az eső zuhogott, s a szél olyan erővel fújt,hogy féltem,hogy betörik az ablakom. Bebújtam a takaróm alá,s minden egyes dörgés után egyre jobban szorítottam azt. Lehúztam a fejemről, s az ablak felé indultam. Kinyitottam, s ráültem a párkányra. Féltem,hogy belém csaphat talán, de már az sem érdekelt. Az eget figyeltem. Érdekesnek találtam,hogy a villámtól kivilágosodik, aztán újra elsötétül. A lábamat felhúztam és olyan erősen szorítottam ahogy csak tudtam. Becsuktam az ablakomat, s szomorúan néztem az esőcseppeket. Kilestem magamnak egyet,talán azt amely a legszimpatikusabb volt, s ráraktam a mutató ujjamat. Szemeim könnybe lábadtak. Egy dagadt könnycsepp gördült végig az arcomon, ami egyenesen lesiklott a nyakamon. Aztán az egyet felváltotta a kettő,három és így tovább. Lefeküdtem a földre, mindkét kezem magam mellett volt,kinyújtva. Jobbra fordítottam fejem, s ujjaimat vizslattam miközben úgy éreztem,hogy a mellkasom befog szakadni. Fülem elkezdett fájni, fejem pedig zakatolt. Miért nem lehet tökéletes életem? Miért nem teljesedhet már ki? Én csak őt akarom senki mást. Arra van szükségem,hogy átöleljen, ajkaimat súrolja az övé és a legfontosabb,hogy szeressen. Azt akarom,hogy ne engedjen el, belefáradtam már abba,hogy egyedül vagyok, egyedül bánatosan alszom, kelek. Szeretném ha minden megváltozna, ha nem kéne tönkre tennem magam,mert ő itt van velem és lebeszél minden butaságról.

A hangok egyre csendültek, a villámok pedig már csak néha villantak fel. A vihar abbamaradt. Hajnal öt óra és én azon gondolkodom,hogy milyen lehet betörni egy tükröt. Talán giccses, de egyszer megteszem.
Egyre csak világosodott, az ég feketéről már majdnemhogy világoskékre váltott, de még mindig nem nevezhető annak. Felvettem egy melegítő nadrágot, egy pulóvert,s a futócipőmet. Amilyen halkan csak tudtam lelépkedtem a lépcsőn,s kinyitottam az ajtót. Amikor kijutottam bedugtam a fülembe a fülhallgatót s futásnak indultam. A levegő friss volt és csak az enyém senki másé. Egy árva lélekkel sem találkoztam. Csak mentem előre, nem tudtam,hogy merre csak mentem, futottam. Ez a legjobb módja annak,hogy kiadjam magamból az érzelmeket. Nem gondolkodtam csakis az utat figyeltem. Nem igazán érdekelt,hogy merre fog vezetni, az sem nagyon izgatott,hogy vajon hol fogok kikötni, hisz senkinek sem hiányoznék. Vajon valaki észrevenné? Valaki a keresésemre indulna? Vagy talán boldogabb lenne a világ nélkülem? Honnan tudom meg, ha ki sem próbálom? Teljesen lényegtelen..

2 nappal később

A hangulatom újabban semmit nem változott. Ugyanannyira éreztem magamban az űrt és a bánatot. Erőt vettem magamon s twitteren minden érzelmemet kiposztoltam. Egy hete alig eszem, újra kezdődött minden ami a múlté. Teljesen ugyanazok az érzések, csak más miatt bánkódom, valaki miatt nem pedig magamat sajnálom.

Felöltöztem,s lementem a konyhába a szüleimhez pár szót váltani.

-Apa, mikor vásárolunk be sulira?-kérdeztem.

-Mennyi kéne?

-Hát nem úgy volt megbeszélve,hogy kapok száz ezret?-húztam fel a szemöldökömet.

-Igen, de abból már csak 80 jár mivel elköltötted fodrászra meg a cipő-mondta.

-Azt mondtad a cipő ajándék-válaszoltam.

-80 jár és kész. Elegem van már,hogy csak a pénz érdekel téged, muszáj mindig lehúzni?-kiáltott.

Én csak könnyes szemmel néztem őt és próbáltam visszafojtani a sírásomat. Berohantam a szobámba,s rögtön zokogásban törtem ki. Apám sosem támogatott és tudom,hogy ezek után sem fog. Mindenkiben csak a rosszat keresi és találja. Folyton ezt csinálja velem. Sosem fog megváltozni.
Szemeimet megtöröltem. Táskámat felkaptam,s nyakamba akasztottam a fényképezőgépemet. Amilyen gyorsan csak tudtam kimentem a házból, még látni sem akartam, egy pillanatra sem.
Elindultam az erdő felé. A madarak csiripelése öröm volt füleimnek. Egy picit elmosolyodtam,majd le is hervadt az arcomról az a bizonyos mosoly. Cipőmet néztem ahogy lépkedtem.
Megérkeztem a mólóra. A szél olyan erővel fújt,hogy azt hittem beleesek a vízbe.
Törökülésbe leültem és bekapcsoltam a fényképezőt. Olyan csend volt,hogy csak a kattintásokat lehetett hallani. Ami megtetszett fotóztam. Minden olyan gyönyörű és magányos volt. Kikapcsoltam a gépem,s elkezdtem énekelni. Nem féltem,hisz erre alig jár valaki, senki sem fog meghallani.

Today is gonna be the day that they're gonna throw it back to you/A ma azzá a nappá fog válni,melyen visszadobják neked

By now shoulda,somehow,realized what you gotta do/Mostanra tudnod kelle,hogyan fogod véghez vinni,amit akarsz

I don't believe that anybody feels the way I do about you now/Nem hiszem,hogy valaki úgy érezne veled kapcsolatban ahogy én.

Back beat, the word is on the street that the fire in your heart is out/Vissza csap a szó, ami az utcán volt,hogy a szívedben kialudjon a tűz

I'm sure you've heard it all before but you never really had a doubt/Biztos vagyok benne,hogy mindenkinél hamarabb hallottad de igazán sosem voltak kétségeid

I don't believe that anybody feels the way I do about you now/Nem hiszem,hogy bárki úgy érezne veled kapcsolatban,mint én.

And all the roads we have to walk are winding/És mi minden úton kanyarogva sétálunk tovább

And all the lights that lead us there are blinding/És minden fény, ami vezet minket ott megvakít

There are many things that I would like to say to you/Mennyi dolog amit szeretnék elmondani neked

But I don't know how/De nem tudom hogyan

Because maybe/Mert lehet

You're gonna be the one that saves me/ Hogy te leszel az egyetlen aki megmenthet

And after all You're my wonderwall/És mind ezek után TE vagy a csodafalam.

Ő az én csodafalam. Ő az aki megmenthet. Ő az aki segíthet rajtam. Ő az aki kell nekem,senki más.
Telefonom csengése megzavart. Egy számomra teljesen ismeretlen telefonszámot jelzett a telefonom. Nem akartam felvenni, de egy kis hezitálás után még is megtettem.

-Halo?-szóltam bele kicsit félve.

-Szia Olivia, Liam vagyok-hallottam vidám hangját. Szemeim kipattantak a szívem pedig csak..hogy is mondjam. Elég furán éreztem magam.

-Szia-mondtam lelkesen.

-Mi újság, mit csinálsz?-kérdezte. Hallottam a hangján,hogy mosolyog, s nem csak őt hallottam sajnos. A háttérben fiú kacarászások hallatszottak.

-Ümm, semmi kül. Fotózgatok-válaszoltam mosolyogva.

-Értem. Nos, szóval én azért hívtalak,hogy.... hát... nincs kedved eljönni velem valahova?
Meredtem magam elé. A szívem majd kiugrott helyéről. Olyan boldogsággal töltött el,hogy azt hittem,hogy csak álom az egész és majd felébredek.

-De, persze. Miért is ne?!-mondtam.

-Oké, akkor.. neked mikor jó?-kérdezte.

-Hát nekem bármikor.

Mosolyogtam de ő nem láthatta. Nem láthatta mit váltott ki belőlem. Már egy telefonnal jobbá teszi a napomat, a hangjával, az akcentusával, és egy randival. Ez randi? mert nem vagyok benne biztos.

-Tegnap lett vége az amerikai turnénak és hmmm...-gondolkodott.

-Igen, tudom-mondtam. Vajon lehet hallani a hangomon,hogy vidám vagyok?

-2 nap szabadnapunk van, ma és holnap. Ma jó lesz neked?-kérdezte.

-Persze.

-Akkor megtennéd,hogy elküldöd üzenetben a címed?Érted megyek hat órára.

-Ez most randi?-kérdeztem. Szám elé kaptam a kezem. Atyaég csak én lehetek ennyire ciki. A fejem rákvörös lehetett, számat egy vonallá préseltem s kezeimet tördeltem-Mindegy, akkor hatkor szia-mondtam atom gyorsasággal. Nem vártam meg,hogy egyikre se válaszoljon letettem. Ekkora égést.

Észbe kaptam és rohanni kezdtem. Amint beértem a házba majdnem padlót fogtam.

-Anya!Anya-ordítottam lelkesen.

-Mi az kicsim?-jött elő a konyhából.

-Liam,Liam randira hívott vagy mi. Az randi ha azt kérdezte,hogy elmennék-e vele valahova?-ültem le a kanapéra és anyu is ezt tette.

-Igen, randi. Úristen, kicsim-ölelt meg.

-Én ezt nem hiszem el-kuncogtam és olyan adrenalin löket volt bennem,hogy egy versenyfutó megirigyelte volna.

Felszaladtam a szobámba,s rögtön a szekrényhez indultam. A francba, mit vegyek fel? Még a címemet sem küldtem el...

4.rész - Egy nap*

Sziasztok! Meghoztam az új részt de a komik nem jöttek hát ez van.. de remélem tetszik nektek. OTT AHOL VAN HOGY STOP ÁLLÍTSÁTOK LE A ZENÉT ÉS AHOL VAN HOGY ZENE INDÍTSÁTOK EL ÚJRA DE NE AZ ELEJÉTŐL! NA ÉRTITEK :D So, remélem tetszik :) x

zene

2013. augusztus 20.,Kedd

Kezeimet összekulcsoltam magam előtt. Kábító ez a reggeli illat. A fa illata összezavar, de mégis megnyugtat. A csípős hideg széltől libabőrös lettem. Az égbolt egyre csak világosodott, tetszik ez a látvány. Tetszett ahogy az ég rózsaszín,kék és lila színekben pompázott. Szemeim megteltek könnyel. Kifújtam a levegőt és leültem az egyik lépcsőfokra. Minden éjjel azért imádkozom,hogy sikerüljön valóra váltanom az álmaimat, imádkozom,hogy Liam James Payne részese legyen az életemnek, de úgy érzem,hogy mindhiába csinálom ezt 2 éve sehova sem jutok. Tudom,hogy nem jön egyről a kettőre de ennyit áldozhatna rám az élet. A sors csak kínoz engem. Én hiszek Istenben, tudom,hogy van. Az már egy másik dolog,hogy nem szeret engem.

Fejemet felemeltem, tekintetem az egyik fára emeltem. Felálltam a hideg kőről és visszamentem a szobámba. 6:41 van. Leültem a zongorámhoz a könnyeimmel társulva és lenyomtam a gombokat.

Wake up/Ébredj fel,

Look me in the eyes again/Ismét nézz a szemembe,

I need to feel your hand upon my face/Éreznem kell kezedet arcomon.

Words can relay nice/A szavak széppé tudnak változni,

They can cut you open/Kitudnak belőled törni,

And then the silence surrounds you and haunts you/És aztán a csend körül vesz és kísért téged.

I think I might've inhaled you/Azt hiszem,talán már belélegeztelek téged,

I could feel you behind my eyes/Érezlek szemeim mögött,

You've gotten into my bloodstream/Bekerültél vérkeringésembe,

I could feel you floating in me/Érzem ahogy bennem úszol.

Ujjaimat leemeltem a gombokról, s hangom is elhalkult. Arcomat letöröltem,s befeküdtem az ágyamba. Nem bírtam elaludni csak néztem a plafont.

A napokban nem történt semmi, csak reménykedtem,hogy minél hamarabb eljön ez a nap. Ma lesz a This Is Us premier amire állítólag a srácok is jönnek. Még mindig az a mondat zakatol a fejemben. "Akkor ott találkozunk" Oh, ugyan már, miért is reménykedem? Persze,hogy találkozunk, találkozik velem és még egy csomó rajongóval. A remény újra és újra felillan bennem de azzal a lendülettel el is száll.

STOP

Füleimet elérte a Little Things első dallamai. Csörög a telefonom. Gyorsan megkerestem az ágyamon és felvettem.

-Halo-szóltam bele.

-O, te lány. Remélem már elkészültél-mondta El.

-Hát nem igazán. Még csak 10 óra, a sminkem és a hajam kész-mondtam-De hova siessek?-kérdeztem.

-Nem tudom csak én már kibaszottul várom és már rég kész vagyok-nyafogott.

-Nyugi, én is izgulok de nem tudom,hogy mit vegyek fel. Nem jössz át?-kérdeztem.

-De megyek-mondta és lerakta a telefont.

Leültem az ágyamra és vártam. Tudtam,hogy nem sokáig kell mert 10 perc múlva meg is szólalt a csengő én pedig elnevettem magam.

-Nyitoooom-kiáltott Dave. Visszahuppantam az ágyra és vártam,hogy felérjen. Nagy zajt csapva maga után meg is érkezett.

-Ú, nagyon csini és gyönyörű vagy, ha Harry ezek után nem fog belédszeretni én megyek és kiásom a síromat-kacsintottam.

-Tudod, egyszer már találkoztam vele és egyáltalán nem fogtam meg. Persze te találkozol Liammel és rögtön belédszeret-nyitotta ki a szekrényemet.

-Mi?Te teljesen hülye vagy-válaszoltam mosolyogva.

-Annyira negatív vagy, mindenhez pozitívan kéne hozzáállnod és jönne magától a siker,de te.. Hagyjuk inkább nem akarom,hogy megint elbaszd a kedvemet.

-Oké, inkább mondd meg,hogy mit vegyek fel.

-Ugye nem akarsz farmerban odamenni?-kérdezte.

-Öhm.. hát.. pedig arra gondoltam-húztam el a számat.

-Semmiképpen sem! Most szépen fogsz felöltözni!

-De légyszi ne legyen ribancos-néztem rá megkönyörülve. Nem mintha lenne olyasmi ruhám.

El csak bólintott és kikeresett egy fekete egyszerű, de mégis elegáns ruhát  a szekrényemből. A kérdés már csak az volt,hogy milyen cipőt vegyek fel hozzá. Tornacipő nem illett hozzá, magassarkúban meg nem akartam elmenni ezért fehér ballerina cipőt vettem fel hozzá.

-PER-FECT-mondta Ella.

-Szerintem nem is annyira PER-FECT-szóltam vissza.

-De! És most vedd fel a kedvenc ékszereidet-mosolygott
.
Tettem amit mondott bár olyan mintha ő lenne a stylistom de mégse. Nekünk teljesen más az ízlésünk. Ő vadabb amíg én visszahúzódóbb vagyok.

-Mikor is kezdődik?-kérdeztem.

-4kor.

-És most mennyi az idő?

-11-válaszolta unottan.

-Na ne. Miért telik ilyen nehezen?-kérdeztem.

-Nem tudom de addig csinálni kéne valamit.

-Nézzük meg az új Pretty Little Liars részeket-kezdtem örjöngésbe.

-Ez jó ötlet.

Ölembe vettem a laptopomat és bekapcsoltam. Amíg megkerestem addig El csinált popcornt és elkezdtük nézni.

Pár órával később

-A francba Olivia kelj már.

Hallottam ahogy szólítanak és éreztem,hogy a fél kezem el van zsibbadva.

-M-Mi van?-ültem fel gyorsan-Jézusom tiszta piros a karom mit csináltál? Ez egy ideig nem fog elmúlni, Te hülye vagy?? Bele is haraptál?-nyivákoltam.

-Baszd meg már 10 perce próbállak felébreszteni, hallod, mindjárt fél4. És mikor kezdődik a film? 4kor.

-Úristen-pattantam ki az ágyból, felvettem gyorsan a táskámat belepakoltam minden fontosat és kirohantam az ajtón magammal húzva El-t.

-ANYU-ordítottam.

-Mi az?-kérdezte.

-Vigyél már el, siess-mondtam és húztam magammal a kocsihoz.

Anyunak időközben leesett,hogy hova és miért ezért őrült tempóban vezetett.

-Lefogjuk késni-mondtam könnyes szemmel.

-Nyugi drágám, még csak háromnegyed4 van két perc és odaérünk-nyugtatott anyu.

És tényleg, pont két perc múlva oda is értünk. Adott pénzt és rohantunk be. A jegyünk már megvolt de azért sietni kellett. Ahogy beléptünk a moziba rögtön megláttam egy tömeget. Ott lesznek ők. Úristen. Sosem izgultam még ennyire.

-Nyugi-mondtam Ella-nak. Mindig túlpörög ha látunk valami hírességet. Nos, én inkább csak félek.
Mi nem mentünk oda hanem vártuk,hogy elmenjenek onnan és betudjunk már menni. Ella elment pattogatott kukoricáért és vett egy közös kólát is.

ZENE

A tömeg szertefoszlott körülöttük. Megláttam az arcát és azt a megszokott mosolyt. A szívem rögtön hevesebben vert. Szemeim újra megteltek könnyel ahogy néztem őt. A levegőt hevesebben vettem és éreztem,hogy a szívem ki akar szakadni a helyéről. Ahogy ment a terem felé rám pillantott. Nem bírtam állni a tekintetét csalódottan elfordítottam a fejemet. Nem sok kellett,hogy elsírjam magam. Megfogtam El kezét és elindultunk mi is.  Felmutattuk a jegyünket és bementünk. A srácok előttünk viháncoltak én pedig egyre jobban úgy éreztem,hogy összefogok esni. Megráztam a fejem és a hajamba túrtam. A mi ülésünk pont a srácoké mögött volt. Hátul de még sem teljesen. Helyetfoglaltunk és vártuk,hogy elkezdődjön a film. Ella már javában ette a popcorn-t de én rá se bírtam nézni. A film közben csak Liamet tudtam figyelni, igaz,hogynem láttam, csak a sapkáját amit időközben le is vett, de nekem az is elég volt. Plátói szerelem, istenem, miért vagy? "Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd." Igen, ez így van.
Miközben néztem a filmet és láttam ahogy mosolyog,hogy milyen boldog nélkülem a szívem megszakadt és még egy kicsit mégjobban eltört. A könnyeim csak potyogtak egyenesen az ölembe. Volt,hogy sírtam sírtam és sírtam, de olyan is hogy sírva nevettem. Én nagyon sokat köszönhetek nekik, megmentették az életemet. Nem csak nekem, tudom sokaknak, de ha ők nincsenek akkor már én sem lennék.

Amint vége lett a két órás filmnek mindenki megrohamozta őket és autogramokat meg fotókat kértek. A srácok egy terembe mentek és kettesével belehetett menni amolyan Meet and Greet féleség volt ez.

-Félek-szorítottam meg a kezét.

-Nyugi, csak légy bájos-suttogta a fülembe.

Nem is tudom hány órát várhattunk de egy és fél tuti volt. Amikor mi jöttünk már szinte alig voltak így nem kellett sietni.

-Sziasztok-húztam mosolyra a számat.

-Heló-köszöntek egyszerre. Odamentem Zaynhez és megöleltem őt, utána Niallt,Louist és jött Liam.. erőt vettem magamon és jó szorosan megöleltem. Belélegeztem az illatát.Teljesen elgyengültem tőle. Azt hiszem ez az ölelés tartott a legtovább..aztán végül Harry is sorra került.

-Jaj, de kis törpike vagy-mosolygott Harry.

-Nem is igaz-nevettem el magam.

-Á, annyira nem is csak a hónamalljáig érsz-nevetett.

-Oké, nem lehet mindenki olyan magas mint ti-mutattam rajtuk végig mire mindannyian felnevettek.

-A barátnőd is sokkal magasabb nálad-vigyorgott Niall.

El-re néztem aki csak vigyorgott és kamerázott majd átvettem tőle és ő is végig ölelgette a srácokat. Amikor végzett visszaadtam neki de ezúttal már fotókat csinált.

-Csinálunk közös képet?-mosolyogtam.

-Persze, és akkor mindannyian leguggolunk hozzád-vigyorgott Zayn.

Egy kicsit furán néztem de beleegyeztem.

-Vegye fel Olit valamelyikőtők!-utasította őket Ella.

-Valaki nagyon főnökösködik-mondta Harry és El-re kacsintott. Wow.

-Majd én!-mondta Liam. Egy szempillantás alatt történt az egész. Térdem alá kapott és felemelt. Hülye fejet vágtunk mindketten én pedig csak nevettem.

-Haha, de aranyos-mondta Ella.

-Hát gondolom mennyire, de most már te jösz!-mondtam neki.

Ella is odament és viccesebbnél viccesebb képek készültek. Nem tudom,hogyan tud ennyire elvegyülni köztük de ő csak beszélt a fiúk meg nevettek. Persze én csak bámultam és néha néha én is kuncogtam egy kicsit.

-Szia, nem zavarlak?-jött oda hozzám Liam. Az ütő szó szerint elakadt bennem. Nem tudtam mit mondhatnék, ezért csak zavartan válaszoltam a kérdésére.

-Haha, már megint-nevettem-Dehogy zavarsz-mosolyogtam.

-Szóval, én csak...-kezdett bele de megakadt.

-Igen?-mosolyogtam majd lehajtottam a fejem és a kezeimet bámultam.

Teljesen megőrjít. Ő már a részem, ő az aki.. akit én mindennél jobban szeretnék. Néha megijeszt,hogy mennyire szeretem. Talán sokan őrültnek nézhetnek,hogy hogyan szerethetek olyat akit nem is ismerek. Én sem értem, de talán nem is kell megérteni. Az ember ilyen, bonyolult.

-Nem adnád meg a telefonszámod?-mosolygott.

-De, persze, miért is ne-mosolyogtam.

Ideadta a telefonját én pedig beírtam a nevem és a telefonszámomat is. Teljesen hihetetlennek találtam. Minek neki az én telefonszámom?

-Csinálhatok képet is?-vigyorgott.

-Ó, hát...milyet?-nevettem el magam.

-Veled, érted, te és én-mondta.

-Közöset?-húztam fel a szemöldökömet.

-Valami olyasmi.

-Hát akkor így mondd-forgattam meg a szemem.

Közelebb jött hozzám és megcsináltuk a képeket, elvettem a telefonját és csináltam magamról egy-kettőt amiből majd választ hogy melyiket rakja be a névjegyhez.

Körülbelül félóráig voltunk bent és amikor már szólt a manager,hogy még vannak akkor elindultunk. Liam utánunk jött és kitámasztotta nekünk az ajtót.


-Amúgy nagyon jó a sapid-mondtam mosolyogva.

-Tessék-mondta és a fejemre rakta a sapkát. Én csak elmosolyodtam és tátogtam egy 'köszönömöt'. Azt hittem,hogy ott fogom elsírni magamat. A földet néztem miközben Ella csak dumált hozzám. Nem igazán tudtam értékelni abban a pillanatban.

Hatalmas űr tátongott bennem. Legszívesebben visszamentem volna és ott maradtam volna vele örökké. Csak mi ketten. Együtt. Szép álom. Egy nap valóra fog válni, hiszem, tudom, érzem.