4.rész - Egy nap*

Sziasztok! Meghoztam az új részt de a komik nem jöttek hát ez van.. de remélem tetszik nektek. OTT AHOL VAN HOGY STOP ÁLLÍTSÁTOK LE A ZENÉT ÉS AHOL VAN HOGY ZENE INDÍTSÁTOK EL ÚJRA DE NE AZ ELEJÉTŐL! NA ÉRTITEK :D So, remélem tetszik :) x

zene

2013. augusztus 20.,Kedd

Kezeimet összekulcsoltam magam előtt. Kábító ez a reggeli illat. A fa illata összezavar, de mégis megnyugtat. A csípős hideg széltől libabőrös lettem. Az égbolt egyre csak világosodott, tetszik ez a látvány. Tetszett ahogy az ég rózsaszín,kék és lila színekben pompázott. Szemeim megteltek könnyel. Kifújtam a levegőt és leültem az egyik lépcsőfokra. Minden éjjel azért imádkozom,hogy sikerüljön valóra váltanom az álmaimat, imádkozom,hogy Liam James Payne részese legyen az életemnek, de úgy érzem,hogy mindhiába csinálom ezt 2 éve sehova sem jutok. Tudom,hogy nem jön egyről a kettőre de ennyit áldozhatna rám az élet. A sors csak kínoz engem. Én hiszek Istenben, tudom,hogy van. Az már egy másik dolog,hogy nem szeret engem.

Fejemet felemeltem, tekintetem az egyik fára emeltem. Felálltam a hideg kőről és visszamentem a szobámba. 6:41 van. Leültem a zongorámhoz a könnyeimmel társulva és lenyomtam a gombokat.

Wake up/Ébredj fel,

Look me in the eyes again/Ismét nézz a szemembe,

I need to feel your hand upon my face/Éreznem kell kezedet arcomon.

Words can relay nice/A szavak széppé tudnak változni,

They can cut you open/Kitudnak belőled törni,

And then the silence surrounds you and haunts you/És aztán a csend körül vesz és kísért téged.

I think I might've inhaled you/Azt hiszem,talán már belélegeztelek téged,

I could feel you behind my eyes/Érezlek szemeim mögött,

You've gotten into my bloodstream/Bekerültél vérkeringésembe,

I could feel you floating in me/Érzem ahogy bennem úszol.

Ujjaimat leemeltem a gombokról, s hangom is elhalkult. Arcomat letöröltem,s befeküdtem az ágyamba. Nem bírtam elaludni csak néztem a plafont.

A napokban nem történt semmi, csak reménykedtem,hogy minél hamarabb eljön ez a nap. Ma lesz a This Is Us premier amire állítólag a srácok is jönnek. Még mindig az a mondat zakatol a fejemben. "Akkor ott találkozunk" Oh, ugyan már, miért is reménykedem? Persze,hogy találkozunk, találkozik velem és még egy csomó rajongóval. A remény újra és újra felillan bennem de azzal a lendülettel el is száll.

STOP

Füleimet elérte a Little Things első dallamai. Csörög a telefonom. Gyorsan megkerestem az ágyamon és felvettem.

-Halo-szóltam bele.

-O, te lány. Remélem már elkészültél-mondta El.

-Hát nem igazán. Még csak 10 óra, a sminkem és a hajam kész-mondtam-De hova siessek?-kérdeztem.

-Nem tudom csak én már kibaszottul várom és már rég kész vagyok-nyafogott.

-Nyugi, én is izgulok de nem tudom,hogy mit vegyek fel. Nem jössz át?-kérdeztem.

-De megyek-mondta és lerakta a telefont.

Leültem az ágyamra és vártam. Tudtam,hogy nem sokáig kell mert 10 perc múlva meg is szólalt a csengő én pedig elnevettem magam.

-Nyitoooom-kiáltott Dave. Visszahuppantam az ágyra és vártam,hogy felérjen. Nagy zajt csapva maga után meg is érkezett.

-Ú, nagyon csini és gyönyörű vagy, ha Harry ezek után nem fog belédszeretni én megyek és kiásom a síromat-kacsintottam.

-Tudod, egyszer már találkoztam vele és egyáltalán nem fogtam meg. Persze te találkozol Liammel és rögtön belédszeret-nyitotta ki a szekrényemet.

-Mi?Te teljesen hülye vagy-válaszoltam mosolyogva.

-Annyira negatív vagy, mindenhez pozitívan kéne hozzáállnod és jönne magától a siker,de te.. Hagyjuk inkább nem akarom,hogy megint elbaszd a kedvemet.

-Oké, inkább mondd meg,hogy mit vegyek fel.

-Ugye nem akarsz farmerban odamenni?-kérdezte.

-Öhm.. hát.. pedig arra gondoltam-húztam el a számat.

-Semmiképpen sem! Most szépen fogsz felöltözni!

-De légyszi ne legyen ribancos-néztem rá megkönyörülve. Nem mintha lenne olyasmi ruhám.

El csak bólintott és kikeresett egy fekete egyszerű, de mégis elegáns ruhát  a szekrényemből. A kérdés már csak az volt,hogy milyen cipőt vegyek fel hozzá. Tornacipő nem illett hozzá, magassarkúban meg nem akartam elmenni ezért fehér ballerina cipőt vettem fel hozzá.

-PER-FECT-mondta Ella.

-Szerintem nem is annyira PER-FECT-szóltam vissza.

-De! És most vedd fel a kedvenc ékszereidet-mosolygott
.
Tettem amit mondott bár olyan mintha ő lenne a stylistom de mégse. Nekünk teljesen más az ízlésünk. Ő vadabb amíg én visszahúzódóbb vagyok.

-Mikor is kezdődik?-kérdeztem.

-4kor.

-És most mennyi az idő?

-11-válaszolta unottan.

-Na ne. Miért telik ilyen nehezen?-kérdeztem.

-Nem tudom de addig csinálni kéne valamit.

-Nézzük meg az új Pretty Little Liars részeket-kezdtem örjöngésbe.

-Ez jó ötlet.

Ölembe vettem a laptopomat és bekapcsoltam. Amíg megkerestem addig El csinált popcornt és elkezdtük nézni.

Pár órával később

-A francba Olivia kelj már.

Hallottam ahogy szólítanak és éreztem,hogy a fél kezem el van zsibbadva.

-M-Mi van?-ültem fel gyorsan-Jézusom tiszta piros a karom mit csináltál? Ez egy ideig nem fog elmúlni, Te hülye vagy?? Bele is haraptál?-nyivákoltam.

-Baszd meg már 10 perce próbállak felébreszteni, hallod, mindjárt fél4. És mikor kezdődik a film? 4kor.

-Úristen-pattantam ki az ágyból, felvettem gyorsan a táskámat belepakoltam minden fontosat és kirohantam az ajtón magammal húzva El-t.

-ANYU-ordítottam.

-Mi az?-kérdezte.

-Vigyél már el, siess-mondtam és húztam magammal a kocsihoz.

Anyunak időközben leesett,hogy hova és miért ezért őrült tempóban vezetett.

-Lefogjuk késni-mondtam könnyes szemmel.

-Nyugi drágám, még csak háromnegyed4 van két perc és odaérünk-nyugtatott anyu.

És tényleg, pont két perc múlva oda is értünk. Adott pénzt és rohantunk be. A jegyünk már megvolt de azért sietni kellett. Ahogy beléptünk a moziba rögtön megláttam egy tömeget. Ott lesznek ők. Úristen. Sosem izgultam még ennyire.

-Nyugi-mondtam Ella-nak. Mindig túlpörög ha látunk valami hírességet. Nos, én inkább csak félek.
Mi nem mentünk oda hanem vártuk,hogy elmenjenek onnan és betudjunk már menni. Ella elment pattogatott kukoricáért és vett egy közös kólát is.

ZENE

A tömeg szertefoszlott körülöttük. Megláttam az arcát és azt a megszokott mosolyt. A szívem rögtön hevesebben vert. Szemeim újra megteltek könnyel ahogy néztem őt. A levegőt hevesebben vettem és éreztem,hogy a szívem ki akar szakadni a helyéről. Ahogy ment a terem felé rám pillantott. Nem bírtam állni a tekintetét csalódottan elfordítottam a fejemet. Nem sok kellett,hogy elsírjam magam. Megfogtam El kezét és elindultunk mi is.  Felmutattuk a jegyünket és bementünk. A srácok előttünk viháncoltak én pedig egyre jobban úgy éreztem,hogy összefogok esni. Megráztam a fejem és a hajamba túrtam. A mi ülésünk pont a srácoké mögött volt. Hátul de még sem teljesen. Helyetfoglaltunk és vártuk,hogy elkezdődjön a film. Ella már javában ette a popcorn-t de én rá se bírtam nézni. A film közben csak Liamet tudtam figyelni, igaz,hogynem láttam, csak a sapkáját amit időközben le is vett, de nekem az is elég volt. Plátói szerelem, istenem, miért vagy? "Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd." Igen, ez így van.
Miközben néztem a filmet és láttam ahogy mosolyog,hogy milyen boldog nélkülem a szívem megszakadt és még egy kicsit mégjobban eltört. A könnyeim csak potyogtak egyenesen az ölembe. Volt,hogy sírtam sírtam és sírtam, de olyan is hogy sírva nevettem. Én nagyon sokat köszönhetek nekik, megmentették az életemet. Nem csak nekem, tudom sokaknak, de ha ők nincsenek akkor már én sem lennék.

Amint vége lett a két órás filmnek mindenki megrohamozta őket és autogramokat meg fotókat kértek. A srácok egy terembe mentek és kettesével belehetett menni amolyan Meet and Greet féleség volt ez.

-Félek-szorítottam meg a kezét.

-Nyugi, csak légy bájos-suttogta a fülembe.

Nem is tudom hány órát várhattunk de egy és fél tuti volt. Amikor mi jöttünk már szinte alig voltak így nem kellett sietni.

-Sziasztok-húztam mosolyra a számat.

-Heló-köszöntek egyszerre. Odamentem Zaynhez és megöleltem őt, utána Niallt,Louist és jött Liam.. erőt vettem magamon és jó szorosan megöleltem. Belélegeztem az illatát.Teljesen elgyengültem tőle. Azt hiszem ez az ölelés tartott a legtovább..aztán végül Harry is sorra került.

-Jaj, de kis törpike vagy-mosolygott Harry.

-Nem is igaz-nevettem el magam.

-Á, annyira nem is csak a hónamalljáig érsz-nevetett.

-Oké, nem lehet mindenki olyan magas mint ti-mutattam rajtuk végig mire mindannyian felnevettek.

-A barátnőd is sokkal magasabb nálad-vigyorgott Niall.

El-re néztem aki csak vigyorgott és kamerázott majd átvettem tőle és ő is végig ölelgette a srácokat. Amikor végzett visszaadtam neki de ezúttal már fotókat csinált.

-Csinálunk közös képet?-mosolyogtam.

-Persze, és akkor mindannyian leguggolunk hozzád-vigyorgott Zayn.

Egy kicsit furán néztem de beleegyeztem.

-Vegye fel Olit valamelyikőtők!-utasította őket Ella.

-Valaki nagyon főnökösködik-mondta Harry és El-re kacsintott. Wow.

-Majd én!-mondta Liam. Egy szempillantás alatt történt az egész. Térdem alá kapott és felemelt. Hülye fejet vágtunk mindketten én pedig csak nevettem.

-Haha, de aranyos-mondta Ella.

-Hát gondolom mennyire, de most már te jösz!-mondtam neki.

Ella is odament és viccesebbnél viccesebb képek készültek. Nem tudom,hogyan tud ennyire elvegyülni köztük de ő csak beszélt a fiúk meg nevettek. Persze én csak bámultam és néha néha én is kuncogtam egy kicsit.

-Szia, nem zavarlak?-jött oda hozzám Liam. Az ütő szó szerint elakadt bennem. Nem tudtam mit mondhatnék, ezért csak zavartan válaszoltam a kérdésére.

-Haha, már megint-nevettem-Dehogy zavarsz-mosolyogtam.

-Szóval, én csak...-kezdett bele de megakadt.

-Igen?-mosolyogtam majd lehajtottam a fejem és a kezeimet bámultam.

Teljesen megőrjít. Ő már a részem, ő az aki.. akit én mindennél jobban szeretnék. Néha megijeszt,hogy mennyire szeretem. Talán sokan őrültnek nézhetnek,hogy hogyan szerethetek olyat akit nem is ismerek. Én sem értem, de talán nem is kell megérteni. Az ember ilyen, bonyolult.

-Nem adnád meg a telefonszámod?-mosolygott.

-De, persze, miért is ne-mosolyogtam.

Ideadta a telefonját én pedig beírtam a nevem és a telefonszámomat is. Teljesen hihetetlennek találtam. Minek neki az én telefonszámom?

-Csinálhatok képet is?-vigyorgott.

-Ó, hát...milyet?-nevettem el magam.

-Veled, érted, te és én-mondta.

-Közöset?-húztam fel a szemöldökömet.

-Valami olyasmi.

-Hát akkor így mondd-forgattam meg a szemem.

Közelebb jött hozzám és megcsináltuk a képeket, elvettem a telefonját és csináltam magamról egy-kettőt amiből majd választ hogy melyiket rakja be a névjegyhez.

Körülbelül félóráig voltunk bent és amikor már szólt a manager,hogy még vannak akkor elindultunk. Liam utánunk jött és kitámasztotta nekünk az ajtót.


-Amúgy nagyon jó a sapid-mondtam mosolyogva.

-Tessék-mondta és a fejemre rakta a sapkát. Én csak elmosolyodtam és tátogtam egy 'köszönömöt'. Azt hittem,hogy ott fogom elsírni magamat. A földet néztem miközben Ella csak dumált hozzám. Nem igazán tudtam értékelni abban a pillanatban.

Hatalmas űr tátongott bennem. Legszívesebben visszamentem volna és ott maradtam volna vele örökké. Csak mi ketten. Együtt. Szép álom. Egy nap valóra fog válni, hiszem, tudom, érzem.