6.rész - V fesztivál*

Halihó!Meghoztam az új rész :) Csak annyit tudok mondani,hogy köszönöm a kommenteket, igaz,hogy nem valami sok de megelégszem vele.. remélem tetszeni fog blablabla :) Akinek tetszett komizzon stb na szóval, jó olvasást!:) x
Ui: Ahol van a zene ott indítsátok el.

Ahogy kinyitottam a szemem minden tudatosult bennem. Ez csak egy újabb csodaszép álom volt. Törökülésbe felhúztam a lábaimat és az eget kezdtem figyelni. Egy könnycsepp gördült ki szememből, lehajtottam a fejem,s zokogásban törtem ki. Az ég sötétedni kezdett. Fájt a tudat,hogy még sem lesz semmilyen randi, találka, beszélgetés. Eszembe jutott,hogy nekem egyáltalán nem kedvez a sors, várhatom,hogy ez mikor fog megtörténni.
Hanyagul,szipogva, erő nélkül felálltam a fadarabokról és lehajtott fejjel hazaindultam. Miközben sétáltam a gondolatok megrohamozták fejemet. Akármennyire is akartam már nem tudtam sírni,pedig nagyon fájt. Piros Converse. Ez a kedvencem de mit számít. Egyszer mindent ki lehet dobni a kukába, minden megváltozik, más lesz, elszakad és.. semmi sem tart örökké. Van amiből lehet újat venni, újat szerezni vagy esetleg a sorstól kapsz újat de már nem lesz olyan,mint régen. A múltat nem lehet felülmúlni. Valakinek mindig is jó volt az élete, van akinek sosem volt jó, van akinek csak lesz és van akinek ingadozó. Ez alatt azt értem,hogy egyszer jó, egyszer rossz. Más szóval egyszer fent egyszer lent. Nem tudom az én életemet hova rakhatnám, talán az ingadozó és a sosem volt jó közé. Nem is tudom,hogy milyen vagyok. És ez a legeslegrosszabb az egészben. Nem tudnám megmondani mikor voltam utoljára felhőtlenül boldog, mikor mondhattam el,hogy "most tényleg minden jó" mert még nem volt ilyen. Nem volt az életemben sosem semmi a helyén. Mindig hiányzott valami, valaki. Az emberek csak mennek.. te is mész. Társaságban vagy, de mégis egyedül érzed magad. Na ez a magány. Én magányos vagyok.

Ahogy beértem a házba rögtön mentem volna a szobámba. Csak mentem volna..

-Hol voltál?-vont kérdőre apu.

-Csak sétáltam, fotóztam...-mondtam az igazságot.

-Miért nem szólsz ha elmész valahova?-kérdezte kissé hangosan.

-Bocsánat-mondtam és szaladtam a szobámba.

Leültem az ágyra és bekapcsoltam James Arthur Impossible c. dalát és nem csináltam semmit csak bámultam magam elé. Telefonomat leraktam,s eszembe jutott,hogy ma csillaghullás van. Kiültem az ablakra és az eget néztem. Annyira vártam,hogy lássak egyet,mint még soha semmit. Amint vége lett a dalnak és egy új következett gyorsan odaszaladtam az ágyhoz és elvettem a telefonom. Bekapcsoltam az I wish-t és felnéztem az égre. A szemem egy gyönyörű világító fényt látott. Szemeim lecsukódtak és kívántam. Talán nem lehetetlen, talán sikerülni fog. Nem biztos, de ha bízom benne menni fog.

Egyre többet láttam, s talán én vagyok az az ember aki nem magára pazarolja a kívánságait, hanem a beteg, rászoruló emberekre. Sokszor tudatosul bennem,hogy nem is fontosak a problémáim. Mi van azzal akinek nincs hol aludnia? Akinek nincs mit ennie? Akinek már csak napjai vannak hátra az életéből? Aki megteheti miért nem áldoz rájuk? Siralmas a társadalom..

Másnap

Ma van a V fesztivál. Sokat gondolkodtam,nagyon sokat,hogy elmenjek-e,de nem akartam cserbenhagyni El-t. Felöltöztem valami fesztivál cuccba ami egyáltalán nem az, és nem is érdekel, megcsináltam a hajam és a sminkem aztán átmentem Ella-hoz.

-Szia-mondtam és megöleltem. Nem sok kellett,hogy elsírjam magam.

-Mi a baj?-kérdezte meglepetten.

-Semmi-mosolyogtam bánatosan.

-Figyelj, mostanában egyre többször látom rajtad,hogy baj van. NEM mondom NEM szeretném,ha visszaesnél. Érted?-kérdezte.

-Persze..-mondtam és megforgattam a szemem.

-Olivia, nem viccelek. Ez nem játék. Súlyos beteg voltál, nem könnyű visszaesni. Figyelj oda a dolgokra.

-Oké, oké..-mondtam és leültem a kanapéra.

Megvártam amíg elkészül és amikor így lett szólt az apukájának és elindultunk. Mindketten helyet foglaltunk hátul és beszélgettünk.

-Apu VIP jegyet intézett-mondta. Nem tudtam,hogy ez miért olyan nagy szám. Mivel jobb ha VIP vagy?Szerintem semmivel.

-Örülök-mondtam semlegesen.

-Ott lesz a One Direction is. VIPbe. Meg úgy alapból a fesztiválon-magyarázta. Más örülne ennek de nekem még az életkedvem is lecsökkent nullára.

-Oké.. egyébként miért is beszélünk róluk úgy,mintha már ezer éve ismernénk őket?-kérdeztem.

-Mert így van. Persze nem ezer, csak 3, de ismerjük őket. Ők minket nem igazán de teszünk róla-mondta büszkén mire én csak megforgattam a szemem.

-Te teszel róla,én viszont nem fogok. Egyáltalán nem érdekel már. Különben is mivel lesz jobb?

-Te teljesen hülye vagy. Úgy tudtam,hogy mindent odaadnál Liamért erre most meg... mi lett veled?-kérdezte elcsodálkozva.

-Csak már belefáradtam. Különben is, nézz rám könyörgöm, pont én?-feleltem.

Épp ahogy válaszra nyílt volna a szája az apukája közbeszólt. -Csajok, megérkeztünk-mondta. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt,mert tudtam,hogy innentől kezdve ez az ügy le van zárva.

Egy csomó ember tátongott összevissza. Rögtön mentünk a pénztárhoz, vagy nem tudom minek nevezni és felmutattuk a VIP jegyeinket,mert ugye ez fontos. Ahogy beértünk rögtön megakadt a szemem a vattacukron és rohanni kezdtem.

-Vegyünk,vegyünk,vegyünk-kezdtem ugrálásba. Ella csak összeráncolt szemöldökkel meredt rám és megrázta a fejét.

-Nézd már milyen hosszú sor van-mutatott az előttünk lévőkre.

-De akkor majd visszajövünk oké?-kérdeztem kicsit bizonytalanul.

-Persze,hogy visszajövünk-mosolygott és elindult én pedig utána mentem. Rengeteg hírességet láttam de kevésbé érdekeltek. Aztán a szemeim megtalálták Jesy-t Gerogeval. Igen, nagy Little Mix rajongó vagyok.
Megálltam és megfogtam El csuklóját azzal a szándékkal,hogy álljon meg. Látta,hogy mit nézek és ő is azt kezdte tanulmányozni, majd én megállapítottam magamban,hogy ők járnak. Georgeot nem igazán ismerem, de jó srácnak tűnik. -Figyelj, gáz lesz ha odamegyek autogramot és fotót kérni?-kérdeztem félve a választól. El csak megrázta a fejét arra intve,hogy menjek oda. -Egyedül nem megyek-néztem rá dühösen ő pedig csak kifújta a levegőt és jött utánam. Út közben gondolkodtam,hogy jó ötlet-e,hisz lehet nem kéne zavarnom,de egy próbát megér.

-Sziasztok-mosolyogtam-Nem zavarok?-kérdeztem és Ellara néztem aki elmosolyodott.

-Szia. Dehogy zavarsz-mondták egyszerre. A gyomorgörcs rögtön eltűnt a gyomromból ahogy megláttam őket mosolyogni.

-Csinálhatok veletek képet?-mosolyogtam félénken.

-Persze-mondta Jesy, George pedig csak bólintott. Mindkettővel csináltam egy-egy képet, az autogramot pedig kihagytam. Nincs rá szükségem.

-Szóval, ti jártok?-kérdeztem.

-Igen-válaszolt Jesy.

-Szép pár vagytok-kacsintottam.

-Köszi-mondta George.

-Nos, nem is zavarok tovább, élvezzétek a fesztivált. Sziasztok!-integettem. Mindketten visszaköszöntek és folytatták a beszélgetésüket, vagy nem is tudom mit csináltak.

Nekem az ilyen fesztiválok csak is az evésről szólnak valójában. Amit látok és amire éhes vagyok megveszem. Valahogy ilyenkor nem tud érdekelni,hogy megettem és jaj most mi lesz. Megeszem és kész. Nem foglalkozom vele,hogy most hízom 10 kilót,mert ilyen nincs. Csak jól szeretném érezni magam. Jó mondjuk ahhoz,hogy én jól érezzem magam kell kaja, kóla és édesség. Meg sok nevetés és a barátnőm. Haha. Ki gondolta volna. Ja és a cipő sem maradhat ki. Meg a ruha. Még mindig normális vagyok.

-Oli, ott van Liam és Niall-szorította meg a kezem El.

-Oké, és most mit akarsz?-kérdeztem. Tudtam,hogy van valami terve. Illetve sejtettem.

-Azt,hogy menjünk oda. Kérünk képet és ennyi. Aztán lesz ami lesz.

El ilyen. Talán ez a mottója. "Lesz ami lesz". Bárcsak én is így tudnék hozzáállni.

Odatántorogtunk a fiúkhoz én kevésbé akarva de viszont muszáj volt. A barátnőknek össze kell tartani vagy mi.

-Sziasztok-mosolygott Ella én pedig csak behúztam a nyakamat.

-Szia-mondta Niall és aztán Liam is. Elkérte a telefonszámom de nem hívott. Csak ez tudott a fejemben járni.

-Oli?-kérdezte El. Elbambulva rákaptam a tekintetem és kifejezéstelen arccal néztem őt. -Mi az?-kérdeztem.

-Csinálsz rólunk képet?-kérdezte úgy,mint aki már ötvenszer elmondta. Nos, talán így is volt.

Mosolyogtak, én pedig megcsináltam a képeket. A szememet forgattam attól,hogy milyen kis boldogak. Nem, nem vagyok önző,de viszont valami fájt odabent. Fogalmam sincs mi, de mosolyogni egyáltalán nem volt kedvem. Csak Liamen és a kaján járt az eszem.

-Mi van veled?-rázogatta meg a karom. A srácok felém lestek én pedig csak nem tudtam,hogy mi van.

-Éhes vagyok-mondtam ki az érzéseimet.

Niall elröhögte magát Liam pedig csak nézett. -Vattacukrot akarok!-mondtam egy kissé hisztérikusan.

-De hát most ettél-nézett rám csodálkozva Ella,Niall pedig csak tovább nevetett én pedig rávetettem a tekintetem. -Ez nem vicces!-kuncogtam. Meg kéne tanulnom nem nevetni akkor amikor azt mondom,hogy nem vicces. -És igen, ettem. DE NEM VATTACUKROT-hangsúlyoztam a végét.

-Akkor miért nem eszel?-kérdezte Niall. Liam csak mosolygott én pedig egyre jobban zavarban éreztem magam.

-Mert előbb olyan hosszú sor állt ott-hajtottam le a fejem.

-Gyere elmegyek veled-mondta Liam és megfogta a kezem. Én csak El-re pillantottam és kitágultak a szemeim. Ő csak mosolygott én pedig olyan gyorsnak éreztem ezt az egészet. A szívem körülbelül kétszázzal vert.

-Hú, köszi-mondtam ki egy kis hatásszünet után.

Liam csak mosolygott én pedig eléggé zavart voltam. Azt se tudtam,hogy hol vagyunk.

-Ó, nézd meg még mindig vannak körülbelül tízen-mondtam.

-Türelmetlen vagy?-mosolygott és beállt a sorba.

-Egy csöppet. Mármint olyan rossz nézni,ahogy ők már ott eszik én meg csak nyeldesek.. érted-húztam el a számat és egyik lábamról a másikra álltam.

-Ha beszélgetünk közben hamar eltelik. Nézd meg, már csak kilencen vannak előttünk-mosolygott.

-És tényleg-mosolyogtam-Szereted a vattacukrot?-kérdeztem.

-Persze csak nem nagyon szoktam enni-válaszolt mosolyogva.

-Akkor most nem fogsz enni?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Nincs pénzem venni-mondta halál komoly fejjel én pedig nevetésben törtem ki.

-Hát ez jó vicc-mondtam még mindig nevetve. Liam csak mosolygott azon,hogy milyen jól szórakozom.

-Vegyek neked?-kérdeztem komolyan, vagyis próbáltam de egy picit elnevettem magam újra.

-Á nem, majd csórok a tiédből-mosolygott.

-Azt hiszed,hogy adni fogok?-húztam fel a szemöldökömet.

-Ó, hát reméltem-hajtotta le a fejét.

-Hát nem tudom-vihogtam.

-Amúgy imádom a pulcsidat-mosolygott.

-Hát én is-nevettem. 

Annyira elvoltunk,hogy amire felkaptam a fejem észrevettem,hogy a pasi arra vár, illetve nem tudom mióta várhat,hogy mondjuk,hogy mit akarunk. Egy picit elnevettem magam és megszólaltam.

-Milyen ízek vannak?-kérdeztem mosolyogva.

-Alma,eper,banán,kivi, málna,kóla,barack és kókusz-sorolta.

-Oké akkor banánosat-mosolyogtam.

A pasi elkezdte csinálni én pedig csak ámulva néztem,ahogy csavarodik rá a pálcikára. Annyira érdekes.

-Vigyázz, nehogy beleszálljon egy légy a szádba-súgta bele Liam a fülembe én pedig automatikusan becsuktam a számat ami eddig valószínűleg nyitva volt. Elmosolyodtam.


-Tessék-mosolygott a férfi és nyújtotta a cukit én pedig mosolyogva megköszöntem s közbe elvettem,majd kiakartam fizetni,de Liam nem engedte,így ő fizette ki.

Tágra nyílt szemekkel néztem,hogy milyen nagy és elnyugtáztam,hogy majdnem nagyobb,mint én. Egy picit arrébb mentünk és csak álltunk ott miközben faltam a vattacukrot.

-Nem kellett volna helyettem kifizetni,hisz még mindig te vagy a csóró.

-Te csóróbbnak látszol-vigyorgott.

-Nem vicces-néztem rá komoly fejjel aztán elnevettem magam.

zene

-Észrevetted,hogy neked adta a legnagyobbat?-kérdezte Liam miközben elindultunk vissza. Vagyis csak azt hittem.

-Miért adta volna nekem?-húztam fel a szemöldökömet.

-Mert tetszettél neki-dugta zsebre a kezeit. Rám nézett és elmosolyodott.

-Hát nem hiszem-ráztam meg a fejem miközben ettem tovább. Liam felé nyújtottam aki tépett belőle egy picit.

-Miért?Pedig szerintem gyönyörű lány vagy-mosolygott.

A szívem olyan hevesen kezdett verni,hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Szégyenlősen lehajtottam a fejem és éreztem,hogy elpirultam,de nem is picit,mert úgy szó szerint tüzelt az arcom.

-Hova megyünk?-kérdeztem amikor észrevettem,hogy nem arra megyünk amerre kéne.

-Kezdődik a The Script koncert-motyogta.

-Oké, de az arra van-mutattam az ellenkező irányba. Csak megfogta a kezem és húzott maga után. Felvette a napszemüvegét és ment előre. Kicsit zavart voltam, de rájöttem,hogy most semmi sem érdekel,hisz Liam Paynnel megyek isten se tudja hova. Csak úgy éreztem,hogy ez most helyes. Most talán boldog vagyok, de ki tudja még mi fog történni úgyhogy nem bízom el magam egy pillanatra sem.

-Itt vagyunk-mosolygott és leült egy padra magával húzva engem. Egy árva lélek sem volt ott,de mégis talán jobban láttuk a színpadot,mint bárki más. Ámulva néztem,hogy mennyi ember van. A szemeim csillogtak a boldogságtól. Liamre néztem aki csak mosolygott. Megérkezett a The Script,bemutatkoztak és rögtön dalolásba kezdtek. Amint meghallottam,hogy melyik dallal kezdenek rögtön elmosolyodtam. Liam elkezdte énekelni és aztán én is. Egymásra néztünk és felnevettünk. If You Could See Me Now. 

-Gyönyörű ez a dal-mondtam könnyes szemmel.

-Igen-mondta és elsöpört egy tincset a szemem elől. Annyira furán éreztem magam. Éreztem,hogy egyszerűen fáj is és boldog is vagyok. Úgy tűnt,hogy megtudnék fulladni ahogy néztem a tökéletes arcát és szólt a dal. Azt mondják nem létezik tökéletes ember. Hogy ne létezne már? Itt ül előttem. Ahogy belenézek a szemébe,mintha az életemet látnám. Sosem voltam még ennyire szerelmes. Sosem voltam még szerelmes. Csak belé. Plátói szerelem de gyűlöllek. De most itt van mellettem akit szeretek. De ő csak rajongóként tekint rám. De akkor most miért vagyunk itt ahol vagyunk, ketten? Csak ketten? Csupa "de" kérdések. Egy könnycsepp gördült le arcomon. Próbáltam visszatartani de nem sikerült. Már nem akartam megakadályozni. Engedtem,hogy kijöjjenek az érzéseim. Fejemet elfordítottam, Liam pedig államnál fogva vissza maga felé. Könnyeimet letörölte,s szemei az én barna íriszeim és az ajkaimat figyelték. Végül egy hatalmas ölelésben részesített engem. Hátamat simogatta én pedig szemeimet behunytam számat pedig egy vonalként préseltem össze.Mást vártam. Ahogy beszippantottam illatát éreztem,hogy nekem itt a vég. Szeretem őt, mindennél jobban. Vajon tudja? Vagy csak sejti egy picit?

Elhúzódtam tőle és a koncertet kezdtem figyelni. Több ezer kérdés fogalmazódott meg a fejemben de egyiket sem mertem feltenni. Ránéztem,s a szánkat egyszerre hagyta el egy szó. Ő azt mondta,hogy "Azért" én pedig azt,hogy "Miért?" Mindketten csak néztük egymást.

-Kezd te-mosolygott.

-Nem fontos, mondd először te,

-Tudod, lányoké az elsőbbség-mondta és megdörzsölte a borostáját.

-Miért kellett a telefonszámom?-kérdeztem.

 Láttam rajta,hogy egy picit elgondolkodott. Mintha hezitált volna. Talán úgy tűnt,hogy nem meri az igazságot mondani.

-Hát elég szimpatikus voltál és gondoltam hát miért ne?

-Értem. Illetve nem.

-Mit nem értesz?-kérdezte.

-Több millió lány van. Minden szimpatikus lányét elkéred?-kérdeztem miközben a kezemet babráltam.

-Nem-felelte.

-Hát akkor?-kérdeztem.

-Mindegy-mondta és felállt a padról. Felnéztem rá, nem értettem mi történik.

-Hova mész?-kérdeztem.

-Haza-válaszolta.

-Oké-mondtam és lehajtottam a fejem. Elindult valamerre és amire odafigyeltem teljesen elhalványult. Már nem láttam sehol. Tudtam,hogy most már sírhatok amennyit akarok. Itt hagyott. Nem tudom miért csak úgy. Nem tudom,hogy mi rosszat mondhattam de már nem is érdekelt.

Üzenet hangja csengett a fülemben. Elővettem a zsebemből és megnéztem.

"Bocsánat"