7.rész - He is not mine*

Omg. Én csak annyit szeretnék nektek mondani,hogy köszönöm a szép kommenteket, mindig bekönnyezem vagy épp elsírom magam amikor olvasom. Egyszerűen IMÁDLAK TITEKET! Egy kérésem lehet? aki olvassa és tetszik az tovább adná a barátainak? megköszönném!:)

lots of love ❤ ‏

"Bocsánat"

zene

 
  Visszacsúsztattam zsebembe a telefont,letöröltem a könnyeimet és felálltam a padról. Abba az irányba indultam amerre Liam is,de nem vártam,hogy összefutok vele. Nem is akartam. Magányra vágytam, otthon, a zongorám előtt ülve egy szép dalt eljátszva, nekem ennyi bőven elég. 

Egyszerűen nem tudtam hova rakni a viselkedését. Annyi kérdőmondat zajlott le a fejemben,hogy nem bírtam volna levésni egy könyvbe. Úgy csinált,mintha mondtam volna valami rosszat. 

Megráztam a fejem. Nem, nem fogok ezen agyalni egész nap. Csak azt nem tudom,hogyan fogok hazajutni. 

Nem tudtam mit csináljak, és nem is abba az irányba indultam el amerre kellett volna,ezért teljesen össze voltam zavarodva. Láttam egy éttermet ami elég szimpatikus volt és gondoltam leülök kint egy picit. Odaslattyogtam és helyet foglaltam. Úgy éreztem,hogy a fejem ott rögtön szétszakad. Egy elég kifinomult férfi jött oda, kezén egy kendő, kezében egy étlap. "Kér valamit?"kérdezte. Fejemet megráztam és vártam,hogy elmenjen. 

-Fánk van?-kérdeztem amikor már megfordult. A számomra ismeretlen férfi, akiről időközben megtudtam,hogy a pincér -mert mégis ki más lehetne- elmosolyodott,s bólintott. 

-Van epres,vaníliás és csokis-mosolygott. 

-Akkor egy vaníliásat,ha lehet-mondtam. 

-Nem jössz be?Sokkal kellemesebb. Mondanám,hogy van zongoránk,mert van, de nincs aki játsszon rajta,viszont tényleg sokkal harmonikusabb, kint is ámulatba ejtőek a fények,de belül impozáns. Egyszerűen pompázatos. Látom,hogy fáj a fejed, jót tenne neked azt hiszem-mosolygott. 

-Szívesen bemennék,de mint ahogy látom ez egy elit étterem és ezzel az öltözékkel nem szívesen égetem le magam. 

-Összesen két ember van bent, nem hiszem,hogy rossz szemmel tekintenének rád.

Felálltam a székről és elindultam utána. Egy kicsit közelebb mentem és megkopogtattam a vállát. Hátrafordult és kérdően nézett rám. 

-Én tudok zongorázni. Szeretné ha játszanék?-kérdeztem. 

-Persze, de csak ha nem nagy kellemetlenség számodra.

-Dehogy baj-mosolyogtam-Csak vezess oda.

Ahogy beléptem kénytelen voltam elmosolyodni. Gyönyörű volt a hely, egyszerűen káprázatos. Csodáltam,hogy nem voltak sokan, tényleg csak egy-két ember volt. Talán azért van mert tényleg nincs hangulata a helynek. Zene nélkül olyan kihaltnak tűnik az egész.

A férfi odavezetett engem én pedig mosolyogva helyet foglaltam. Felnyitottam a poros zongora tetejét és lenyomtam a gombokat. Nem tudtam,hogy mit várnak, milyen zenét játsszak de amit jónak tartottam, az egy kellemes Justin Timberlake volt. Mirrors. Számomra ez a legkedvesebb dala.

Feltűnt egy pasas,akinek kezében hegedű volt látható. Nem törődtem vele csak folytattam. Elmosolyodtam amikor hallottam kapcsolódni a vonóst. Egyszerűen csodálatosan hangzott. Az emberek felkapták fejüket, és egyre többen jöttek a helyre. Nem tudom,hogy lehetséges ez de tökéletesen éreztem magam. Telefonom folyton őrült módon rezgett a zsebemben de nem törődtem vele. Tetszett az emberek figyelme. Amikor lejátszottuk a dalt egy páran elkezdtek tapsolni én pedig csak mosolyogtam. A férfi odahozta nekem a zongorához a kért fánkot és suttogott. "Az étterem ajándéka, amúgy meg Dan a nevem"mosolygott. Elvettem tőle és szinte egybe benyomtam a számba. Megtöröltem a kezem és elővettem a telefonomat. Meglepettségemre Liamtől kaptam egy csomó üzenetet. 

"Hol vagy?" , "A barátnőd már nagyon aggódik érted" , "Figyelj, kérlek írj vissza" , "Olivia, válaszolj már!"

És ilyesmi üzenetek hada. Nem akartam neki visszaírni. Csak kidobtam a papírt és megköszöntem. Visszaültem a zongorához és gondolkodtam,hogy mit kéne előadnom,majd eldöntöttem agyban. Elkezdtem játszani Birdy-től a Skinny Love c. dalát csak ezúttal énekeltem is. Tudom nincs valami jó hangom, de azért annyira rossz sincs,hogy szégyellnem kéne. Már két éve járok énekkarra ami javított rajta, ezért annyira nem fülsüketítő.

Beleéltem magam és nem érdekelt semmi. Oldalra pillantottam és megláttam Őt. Nem tudtam,hogy hogyan, mióta, és mit keresett ott de nagyon meglepett a látványa. Fejemet visszafordítottam és folytattam. Éreztem,hogy figyel ami nagyon zavart engem. Behunytam a szemem és csak a dalra koncentráltam. Amikor vége lett Liam felém lépkedett én pedig felálltam a székről. 

-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?-kérdeztem. 

-Nem tudtam, csak valahogy betévedtem ide. 

-Azt mondtad hazamész-mondtam.

-Úgy volt csak aztán találkoztam Ella-val és téged kérdezett. Aztán visszamentem oda és nem voltál ott. 

-Értem-mondtam és elmentem mellette. Megfogta a kezem és visszarántott. 

-Mit gondolsz mégis hova mész?-kérdezte. 

-Nem tudom, csak el innen-válaszoltam.

-Miért?

-Te is elmentél, és nem mondtad meg,hogy miért. Ne várd el,hogy megmagyarázzam. 

-De ha most nem mész el én megmagyarázom. 

-Várom-mondtam és elhúztam a kezemet. 

-Üljünk le-mondta. 

Liam leült az egyik közelünkben lévő asztalhoz, szóval elég hátra, és én is leültem vele szembe. 

-Figyelj, nem muszáj megmagyaráznod,hisz semmi közöd hozzám és nekem sem hozzád. 

-Miért ne lenne?-kérdezte.

-Miért? Ezt komolyan kérdezed?-nevettem fel kínosan.

-Igen.

-Hát nem látod? Én csak egy szerencsétlen rajongó vagyok, aki szereti a 1D-t és bármit megtenne érte, te pedig Liam. Aki bármit megkaphat és még küzdened sem kell érte-magyaráztam. 

-Ha nem lenne közöm hozzád nem itt lennék,és nem veled-mondta ki egyszerűen. 

Lehajtottam a fejem és elgondolkodtam. Fenéztem rá,s egy szó sem jött ki a számon. Vártam,hogy mondjon valamit.

-Én csak.. csak szeretnélek téged megismerni. Lehetséges ez?-kérdezte.

-Tudod mióta várok arra,hogy beszélgessek veled vagy akármelyikőtökkel?-mondtam.

Nem akartam célozgatni vagy csak szimplán a szemébe mondani,hogy már 3 éve meghalok érte és mérhetetlenül szerelmes vagyok belé ezért inkább belevettem a srácokat is.

Liam nem szólt semmit csak a kezeit tanulmányozta.

-Nekem ez még mindig csak egy álomnak tűnik-mondtam a könnyeimmel küszködve. Liam rám emelte a tekintetét,s úgy tűnt mondani akar valamit,de jött Dan-a pincér- s közbe vágott.

-Hozhatok valamit?-mosolygott.

-Megnézhetjük a listát?-kérdezte Liam.

Dan bólintott és lerakta az asztalra az étlapot. Egyszerre nyúltunk érte,így a kezünk egy része egybeért. Mindketten egymásra néztünk. Nem tudom meddig tarthatott de nekem sokkal tovább tartott. Ahogy érintkeztek ujjaink nem mindennapi érzés ment rajtam át. Olyan különlegesen éreztem magam. Az egész körülbelül öt másodperc volt, de nekem ez legalább két óra volt. Elkaptam kezem és a lábaimra tettem. Hagytam,hogy Liam nézze át.

-Figyelj, én nem igazán vagyok éhes-mondtam.

-Én sem-mondta és bezárta,majd arrébb tolta.

Egy ideig egyikőnk sem szólalt meg. Én zavartan néztem összevissza, Liam pedig engem szemlélt. Pár perc múlva ő törte meg a nesztelenséget.

-Gyönyörűen játszol és a hangod is mesés-mosolyodott el zavartan.

-Ez enyhe túlzás, de köszönöm!-mosolyodtam el.

-Szerintem nem túlzás.

Fényt láttam tükröződni az asztalon ezért oldalra pillantottam. Egy férfit láttam kezében egy fényképezővel. Liamre pillantottam, akit egyáltalán nem érdekelt.

-Most felkerülök az internetre és kapok egy csomó utálkozó levelet. Ugye?-mosolyogtam gúnyosan.

-Nyilvánvalóan igen-nevetett fel.

-Oké. Akkor már mindegy. Szóval, szeretnéd ha játszanék neked valamit?-mosolyogtam.

-Igen-mosolygott.

Felálltam és a leültem a zongorához. Egy picit gondolkodtam,hogy hogyan is van a kotta de eszembe jutott. What goes around. Nem tudom miért de ma ilyen Justin Timberlakes kedvembe vagyok és ez az egyik kedvencem. Szemeimet behunytam és úgy dalolásztam. A hat perces számot lecsökkentettem négyre,mert ott akartam lenni vele, mellette, érezni az illatát, látni a csodaszép szemeit, és tudni,hogy már semmi sincs veszve.

Amint befejeztem megfordultam és rápillantottam. Ott ültem a széken, a lábaim szétterpesztve, kezeim a széken combjaim között, hátam kicsit begörnyedve, és így figyeltem őt. Liam mosolygott, szemei egy picit könnyesnek hatottak, nem tudom,hogy az volt-e, vagy csak a fény miatt láttam úgy. Én is elmosolyodtam. Csak figyeltük egymást és nem történt semmi. A pillantása annyira édes volt,hogy akár ott rögtön eltudtam volna olvadni. Kicsit jobbra döntöttem a fejem és úgy pásztáztam őt. Pár percig tartott ez aztán felálltam és vissza szerettem volna ülni,de Liam felállt és közeledett felém. Ahogy odaértem rögtön megölelt. Karja körülöttem volt én pedig egyre csak gyorsabban vettem a levegőt. Annyira finom volt az illata, úgy éreztem,hogy legszívesebben sosem engedném el. Olyan kényelmes volt úgy. "Ez csodás volt, köszönöm!"suttogta. Nem válaszoltam semmit csak fejemet mellkasára hajtottam.

-Későre jár. Szeretnéd ha hazavinnélek?-kérdezte.

Eltoltam magam tőle,s nem tudtam mit válaszoljak. Vele szerettem volna lenni. Nem akartam egyáltalán hazamenni.

-Nem igazán van kedvem hazamenni-válaszoltam.

-Szeretnél csinálni valamit?

-Csak beszélgetni egy nyugodt helyen. Valahol ahol nincs senki.

-De aranyos vagy-mosolygott-Menjünk hozzám?

Nem értettem,hogy miért mondja ezt, de jól esett. Úgy hangzott,mintha kedvelne.

-Hát,ha csak szeretnéd. De ha már eleged van belőlem vigyél haza.

-Szó sincs róla, gyere-mondta és újra húzott maga után. Nem tudom mi ez a szokás nála,de egyedül is tudok menni.

Pár kilométer után megérkeztünk a kocsijához.

-Ez hány kilométer volt?-kérdeztem lihegve.

-Nem tudom, szerintem olyan 50 méter-nevetett.

-Sose!-mondtam.

Liam nevetett egy jót aztán kinyitotta nekem az ajtót de én csak megráztam a fejem.

-Szerintem nekem hátra kéne ülnöm, illetve elbújnom valahova oda-mutattam az ülések közötti résre. Liam újra nevetésbe tört ki és ekkor már én is. Megráztam a fejem és beültem az anyósülésre. Mosolyogva becsukta az ajtót és beszállt ő is a járgányba.

Elindultunk én pedig benyomtam a rádiót. Éppen John Newman Love me again c. dala szólt és rögtön feljebb vettem.

-Bocsi, csak imádom ezt a dalt-mosolyogtam.

-Én is-nézett rám csillogó szemekkel.

I need to know now, know now
Can you love me again?
I need to know now, know now
Can you love me again?
I need to know now, know now
Can you love me again?

Mindketten kiborítóan hangosan énekeltük és szinte már ugráltunk ülve. Nagyon jó hangulat alakult ki. Mikor vége lett a dalnak lehalkítottam de tovább nevettünk mindketten,majd abbahagytuk,s mindkettőnk az útra figyelt.

Megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból. Nagy esély volt,hogy egy csomó paparazzi van, de ha Liamet nem érdekli akkor engem sem.
Felnéztem a hatalmas házra és ámulva lestem,hogy milyen szép.
Liam mosolyogva lesett engem és kinyitotta az ajtót. Ahogy bementünk felkapcsolta a villanyt és minden megvilágosodott.

-Ez csodaszép!-mondtam ámulva.

Nem válaszolt csak odament a fotelhoz és leült,én pedig követtem. Leültem mellé és nem tudtam mit mondani. Csak néztem őt és gondolkodtam. Annyira megakartam csókolni,de tudtam,hogy nem szabad. Nem tehetem meg. Ő nem az enyém.