Prológus*

 TRAILER:

Mindenkinek vannak titkai, elfojtott vágyai, céljai, tervei, esetleg álmai na és persze ott vannak a lehetőségek is, vannak akik kihasználják, és akik eldobják. Mi van a nagy betűs Élettel? Ki fog szeretni? Ki fog megtalálni? Mi van a szerelemmel? A barátokkal? A családdal? Vannak? Van szerelmed? Talán sokan úgy élik az életüket,mint egy színes álmot. De ők tényleg boldogak, vagy az csak a látszat? Te éreztél már olyat.. olyat,hogy szeretsz valakit.. annyira,hogy bármit feláldoznál érte?Hogy mindent eldobnál?Csak,hogy ő boldog legyen?Te tudod milyen érzés az? Egyedül lenni a sötétben, nézni ahogy esik az eső, ahogy hullik a hó, vagy nézni a faleveleket ahogy lehullanak a fáról és az a szegény fa, magányos lesz évről évre, és mi van azzal aki magányos egész évben, akár egész életében? Reménytelenül boldogtalanok..vagy csak külön reménytelenek és boldogtalanok. Te is leszel egyszer felhőtlenül boldog?Boldog, és nem pedig megjátszod miközben belül darabokra törik a szíved?Dőltek már romokba az álmaid? Lesz belőled valaki? Sikerülni fog valóra váltani az álmaidat. Éreztél már valaki iránt szerelmet? Valódi érzésekkel és nem csak megjátszott érzésekkel? Valaha, egyszer az életedben, fogsz, vagy esetleg szerettél már valakit annyira,hogy az már fájt? Hogy amikor a közeledben van legszívesebben sírtál volna? Tudod milyen érzés ez? Hát én tudom.

Lehajtott fejjel sétálok a parkban. Barnás hajamat fújta a szél én pedig csak zsebre dugott kézzel megyek előre. Nem tudom,hogy bánat-e az amit érzek, vagy esetleg boldogság, őszintén nem tudom. Sajnos én sem tudok magamon kiigazodni, nem is várom el másoktól. Nem tudom milyen az igazi személyiségem. Mások sem tudják. Vagy talán csak nem akarják. Nem, nem vagyok magányos. Csak néha érzem magam annak,de majd elmúlik. Idiótának érzem magam. Otthon van az akit szeretek, aki szeret engem. Én pedig csak ott hagytam őt, és mi ennek az oka? Nem tudom, csupán annyi,hogy elment az eszem. Szeretem őt. Mindennél jobban.